S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

Platynus livens (Gyllenhal, 1810) — Mocsaras erdők ritka, hidegkedvelő faja. Főként a Nagy-Alföldről és dombvidékekről ismert, de hegyek alacsonyabb részein is megtalálható (Szél 1996). Egyetlen példánya Fancsikáról került elő. Europhilus fuliginosus (Panzer, 1809) — Magyarországon ritka és sporadikus. Kedveli a nedves és mocsaras erdőket (főként égereseket) sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt. Legtöbb lelőhelye érintetlen, természetes élőhely, mint pl. a Csaroda és a Bábtava a Beregi-síkságon (Szél 1996). Fancsikáról több példánya is előkerült, de megtaláltam a Vekeri-tó mellett is. Bizonyító példánya az MTM Állattárában található. Amara ovata (Fabricius, 1792) — Főként domb- és hegyvidékeken fordul elő, de néhány síksági lelőhelye is ismert (Fertőhomok, Kiskunsági Nemzeti Park és Szeged környéke). Kedveli a nedves erdőket és erdőszegélyeket (Szél 1996). A Nagyerdőből három példánya került elő. A Fényi-erdőben és környékén 46 faj került elő, a talaj csapdákból: 20 faj, 1096 egyed; a fénycsapdából: 27 faj, 187 egyed. Figyelemre méltó, hogy csupán egyetlen faj, a Harpalus tardus (Panzer, 1797), fordult elő mindkét anyagban. Ez is alátámasztja azt, hogy egy-egy terület vagy élőhely íütóbogár faunájának feltárásához, megismeréséhez elengedhetetlen a különböző gyűjtési módszerek együttes alkalmazása. A talajcsapdákból három, a fénycsapdából pedig hét olyan faj került elő, melyek sem az 1948-1950, sem az 1988-1990-es gyűjtési anyagban nem fordultak elő (lásd Merkl 1990). Ezek a következők: Cychrus caraboides (Linnaeus, 1758), Leistus rufomarginatus (Duftschmid, 1812), Ophonus nitidulus Stephens, 1828 (talajcsapda), Bembidion quadripustulatum Audinet-Serville, 1821, Bembidion semipunctatum (Donovan, 1806), Bembidion varium (Olivier, 1795), Dyschirius nitidus (Dejean, 1825), Dyschirius politus (Dejean, 1825), Pseudophonus caiceatus (Duftschmid, 1812) és Stenolophus skrimshiranus Stephens, 1828 (fénycsapda). Említésre érdemes fajok a következők: Cychrus caraboides (Linnaeus, 1758) — Hegyvidéki területek hidegebb részeinek lakója, főként bükkösökben él. Előfordulása a Nagy-Alföldön nem (volt) ismert (Szél 1996). Előfordulása a Fényi-erdőben állatföldrajzi jelentőséggel bír. Bizonyító példánya az MTM Állattárában található. Leistus rufomarginatus (Duftschmid, 1812) — A Dunántúlon (főként a Bakonyban és a Mecsekben) számos helyen gyűjtötték, néhány példány ismert a Börzsönyből és a Zempléni-hegységből is. A Nagy-Alföldön csak Lakitelek az egyetlen lelőhely (Szél 1996). Két példánya is előkerült az erdő különböző részeiről. Bizonyító példánya az MTM Állattárában található. Dyschiriuspolitus (Dejean, 1825) — Sík- és dombvidékcink hűvös, vizenyős helyein sokfelé előfordul, de nem gyakori (Horvatovich 1974). - A fénycsapdából 7 példánya került elő. Bembidion quadripustulatum Audinet-Serville, 1821 — Elterjedt, de nem gyakori faj, nedves helyeken fordul elő (Szél 1996). Ophonus nitidulus Stephens, 1828 — Magyarországon sporadikus; nedves és száraz helyeken az egész országból ismert (Szél 1996). Nedvesség- és melegkedvelő faj, egyetlen hazai lelőhelyén sem gyakori. (Horvatovich 1992). A talajcsapdákba több példánya került az erdő mindhárom vizsgált részén. Pterostichus melas (Creutzer, 1799) —A Fényi-erdőben gyakori faj volt. Bizonyító példányai az MTM Állattárában találhatók. Az erdő belsejében fogott futóbogár fajok többsége tipikusan erdei faj. Az erdőszéli