S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

gyűjtéseket nyitott, dús avarszintű és aljnövényzetű kocsányos tölgyes társulásban, valamint ültetett, fiatal tölgyes állományban végeztem. 4. A Cívis utca környékén a bogarak többsége a porcfű (Polygonum aviculare) földön fekvő hajtásai közül és betonépítmények talajjal érintkező tövéből került elő. 5. Csereerdő. Az erdőben a felszínt számos kisebb csatorna, vizesárok és vízzel telt mélyedés tagolja. A mintavétel egy nyáron is vizenyős, tocsogós rész mentén történt. 6. Zsidó-erdő. A mintavételi hely a Panoráma út és a 48-as főút által határolt területen volt. A gyűjtést egy alacsonyabb homokháton, fiatal, ültetett tölgyes állományban végeztem. 7. Fancsika II.-víztároló. A gyűjtést a tó északi részén, a vízpart lágyszárú növényzettel sűrűn benőtt szegélyében végeztem. 8. Vekeri-tó. A gyűjtést a tó környékén, vizenyős, nedves helyeken, elszórtan végeztem. A Fényi-erdőben a vizsgálatot 1998-ban végeztem. A mintavétel főként Barber-féle talaj csapdákkal történt, de feldolgoztam egy fénycsapda júniusi anyagát is. A fénycsapda évek óta működött az erdőszélen, egy parasztgazdaság udvarán; bogáranyagának feldolgozásáról nincsenek ismereteim. A talajcsapdákkal a mintavétel márciustól (1998.III.02.) októberig (1998.X.05.) tartort, havonkénti ürítéssel. Az erdőben, három mintavételi helyen 9-9 talajcsapdát helyeztem ki. A talajcsapdás vizsgálatok során a mintavételi helyek a következők voltak: 1. Az első mintavételi hely az erdő északi részén, egy nedvesebb, korhadó fatörzsekkel borított gyertyános-tölgyes (Querco robori-Carpinetum) társulásban volt. Utólag ez a választás nem bizonyult a legjobbnak, a vaddisznók zavarása miatt. 2. A második mintavételi hely az erdő belsejében, egy mélyebben fekvő, nyitottabb részen volt, magányosan álló, idős kocsányos tölgyek, fehér nyárfák és rekettyebokrok által övezve. A három mintavételi hely közül ez a területrész tűnt a legnedvesebbnek. A feltalaj humusztartalma is itt volt a legnagyobb. 3. A harmadik mintavételi hely a magyar-román határ közvetlen közelében, egy mérsékelten nedves, sűrű aljnövényzetű, főként kocsányos tölgyek alkotta állományban volt. Az előkerült futóbogár fajokat Csiki (1905-1908), Freude (1976) és Hurka (1996) munkái alapján határoztam meg. 1. ábra. Mintavételi helyek Debrecen környékén