S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

(Horvatovich 1974). E viszonylag ritka fajból csak egyetlen példányt sikerült fogni a Latorca-ártéren. Pterostichus macer (Marsham, 1802) — Nem gyakori faj, legtöbb lelőhelye mocsaras és szikes területekről ismert a Nagy-Alföldön, a Velencei- és Fertő-tó környékén. A Börzsönyben és a Mátrában szintén előfordul (Szél 1996). Néhány példánya a Peresierdőből és a Morotváról került elő. Abax carinatus (Duftschmid, 1812) — Sporadikus előfordulásának legtöbb adata domb- és hegyvidéki bükkösökből és tölgyesekből származik (Mecsek, Villányihegység, Bakony, Bükk). A Nagy-Alföldön a Szigetköz keményfás ligeterdőiben, Szeged környékén, Békés-megyében és Bátorligeten található (Szél 1996). A Beregi-síkságon az utóbbi években számos erdőből (Dédai-, Bockercki-, Lónyai-erdő) került elő (lásd Magura et al. 1997). A Téglási-erdőben és a Tisza-ártéren több példányt is sikerült fogni. Agonum versutum Sturm, 1824 — Magyarországon ritka. Ismertek lelőhelyei: GyőrMoson-Sopron, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun és Békés megyében. Higrofil faj, mely vizek mellett, ligeterdőkben, vízparti üledékben található (Szél 1996). E faj a térségben eléggé elterjedtnek bizonyult, mivel a nedves, vizenyős élőhelyekről (Latorca- és Tiszaártér, Morotva, Szernye-csatorna) számos példánya került elő. Bizonyító példánya az MTM Állattárában található. Platynus livens (Gyllenhal, 1810) — Mocsaras erdők ritka, hidegkedvelő faja. Főként a Nagy-Alföldről és dombvidékekről ismert, de hegyek alacsonyabb részcin is megtalálható (Szél 1996). ATéglási- és a Peresi-erdőben, valamint a Latorca-ártéren sikerült néhány példányt fogni e fajból. Europhilus fuliginosus (Panzer, 1809) — Magyarországi előfordulását lásd az előző cikkben. Csap környékén számos példánya került elő a Morotváról és a Tisza-ártérről. Bizonyító példánya az MTM Állattárában található. Europhilus gracilis (Sturm, 1824) — Nem ismert sem a Hortobágyról (Hieke 1983), sem a Bükkből (Szél 1996), sem a Kiskunságból (Ádám & Merkl 1986), sem az Aggteleki Nemzeti Parkból (Szél 1999). Csiki (1905-1908) ritka fajként említi Magyarországon. A Tisza-ártéren, az árvízi törmelék alól több példányt is sikerült fogni. Bizonyító példánya az MTM Állattárában található. Amara plebeja (Gyllenhal, 1810) — Elterjedt a Palearktikum északi részében. Magyarországon ritka, domb- és hegyvidékek mérsékelten nedves helyeinek lakója (Szél 1999). E faj több példányát is sikerült begyűjteni a Morotva kevésbé vizenyős, szigetszerű szárazulatain. IRODALOM Ádám, L. & Merkl, O. (1986): Adephaga of the Kiskunság National Park, I.: Carabidae (Coleoptera), pp. 119-142. In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park, I. Akadémiai Kiadó, Budapest. — Csiki, E. (1905-1908): Magyarország bogárfaunája. Magyar Királyi Nyomda, Budapest, 465 pp. — Freude, H. (1976): Familienreiche Adephaga. 1. Familie: Carabidae (Laufkäfer). In: Freude, H., Harde K. W. & Lohse, G. A. (eds): Die Käfer Mitteleuropas, (2), Goecke & Evers, Krefeld, 302 pp. — Micke, F. (1983): Cicindelidae and Carabidae (Coleoptera) of the Hortobágy, pp. 139-153. In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park, II. Akadémiai Kiadó, Budapest. — Horvatovich, S. (1974): Futóbogarak II. - Carabidae II. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé). VL, 4.