S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

A két, fentiekben ismertetett lepkész-könyv egy kötetbe „gyúrva" sokkal, de sokkal meggyőzőbb lenne. Chinery jól gondozott és kissé „maradi" szövege Tolman rengeteg új adatával és Lewington ábráival messze a legjobb európai nappalilepkés határozókönyv megszületését eredményezné, amin a Chinery-könyv fotógyüjteménye koronaként ragyoghatna, csodálatosan reprezentálva, hogy az itt közölt a sok-sok információt miképpen testesíti meg Apollo, Mnemosyne, Damon és társaik kint a természetben. De amíg a kiadó erre rá nem jön, meg kell vegyük a két könyvet, amit a fent leírtak ellenére szívből ajánlok: jobb és olcsóbb könyvet ebben a témában nem ismerek. Bálint Zsolt „Farontó" rovarok Csóka György és Kovács Tibor: Xilofág rovarok. (Xylophagous index). Agroinform Kiadó, Budapest, 1999, 189 pp. ISBN: 963 502 693 5 A manapság méltán divatos és hasznos „field guide" típusú könyvek egyikét tartja kezében az olvasó: bárhol nyitjuk ki a könyvet, a bal oldalon a fajok jellemzését, jobb oldalon pedig a tárgyalt fajokról készült kép(ek)et láthatjuk. A könyv ugyan nem törekszik teljességre, de a hazánkban honos „farontó" rovarokról látványos és alapos áttekintést ad. Az erdészeti kártevők szinte hiánytalanul megtalálhatók benne, de szép számmal akadnak olyan fajok is, amelyek védett - vagy védendő - ritkaságok. A könyv szemléletmódja példamutató: sem az „irtsunk ki mindent, mert megeszi a mi fánkat" gazdasági szűklátókörűsége, sem pedig „a bioszféra elleni bűnöző, aki egy fára is baltát emel" más jellegű szemellenzőssége nem süt belőle, hanem az erdészeti és a természetvédelmi vonatkozásokat összhangban kezeli. Persze, azért kiderül, hogy a két szerző ízig-vérig rovarász, és meg is fogalmazzák, hogy könyvükkel fejet hajtanak a rovarvilág csodálatos jelenségei előtt. A fényképek pompásan sikerültek; nem csupán esztétikailag kifogástalanok, hanem didaktikai értékük is nagy. A lárvák és a rágásképek esetében kifejezetten ritkán veszik elő a gépüket a rovarfotósok, így ezek a képek szinte hiánypótlónak tekinthetők. A könyv - igen dicséretes módon - kétnyelvű (magyar és angol). Ezt minden jövőbeli szakkönyvírónak ajánlani tudom, hiszen így a magyar szaknyelvet is ápolhatjuk, de a hazai - szűk - piacról is csak így léphetünk ki. Az angol szöveget két angol anyanyelvű rovarász kolléga gondozta, ezért az szinte kifogástalannak tekinthető. A kiadványt imponálóan magas számú szervezet, alapítvány, vállalkozás támogatta; a szerzőknek ebben a tekintetben sem lehetett kis munkája... A könyv hátoldalának megoldása pedig roppant szellemes. Merkl Ottó