S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

ti tartóoszlopok, a külső burkolat szilárdságát pedig az a számtalan részben nyitott vagy teljesen zárt légkamra biztosítja, amit kívülről egyetlen, többnyire folytonos, kagylós, de egybefüggő réteg vesz körül. Ez a legsérülékenyebb része az egész építménynek. Néhány statisztikai adat: a fészek térfogata 14.000 cm

3

, az egy lódarázs által egyszerre elszállítható, átlagosan 4-5 mm

3-nyi faanyaggal számolva csak a fészek felépítése, mintegy négymillió kirepülést igényelt! A lódarazsak aktivitását - a megfigyelés időszakában - 210 napnak véve: naponta átlagosan 19.000, óránként 790 kirepüléssel számolhatunk. Természetesen ez nem fedi a valóságot, mert a létszám július második felétől exponenciálisan növekedett, majd október közepétől hirtelen lecsökkent. A kirepülések intenzitása július második felében volt a legnagyobb. Jelentős mennyiségű, négyzetméterenként 3-4 keresztes pók ütött tanyát a környező bokrokon, aljnövényzeten. Megfigyeltem, hogy a keresztes pókok a hálóba gabalyodott lódarazsaktól először elmenekültek, majd a vergődő, kiszabadulni akaró áldozatot egyszerűen, a háló elszakításával kidobták, táplálékul nem fogyasztották. A padlástérben lévő fészken is, valamint a begyűjtött fészekben is szép számmal találtam 8-10 mm nagyságú, erőteljesen szőrözött potrohú, tüskés lábú, fekete színű legyeket (?). Ezek kényük-kedvük szerint mászkáltak az idegenekkel szemben meglehetősen ingerlékeny darazsak között. A lódarazsak ügyet sem vetettek a jövő-menőkre. Mindenesetre jelenlétük valami módon hasznára lehet a fészekközösségnek, egyébként aligha férkőzhetnének a fészek közelébe anélkül, hogy ne ellenségként kezelnék őket. PÁRDUCZ Erzsébet H-6500 Baja Kölcsey u. 94,1/6.