S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

IRODALOM Eisner, G., Huemer, R und Tokár, Z. (1999): Die Palpenmotten (Lepidoptera, Gelechiidae) Mitteleuropas. — Bratislava, Herausg. Frantisek Slamka, 208 pp. Karsholt, O. and Razowski

, J. (eds) (1996): The Lepidoptera of Europe. —

Apollo Books, 380 pp. Szabóky, Cs. (1994): Adatok a Vértes lepkefaunájának ismeretéhez. —

Folia ent. hung. 55: 383— 396 Szabóky, Cs. (1998): Molyfaunisztikai újdonságok III. — Folia ent. hung. 59: 305-308. Szőcs, J. (1981): Adatok a Vértes-hegység aknázómoly-faunájához. — Veszpr. megy. Múz. Közlem. 16: 161-166. PASTORÁLIS Gábor Kosická 22/39 SK-94501 Komárno Slovakia Molyfaunisztikai újdonságok IV. New data of the Microlepidoptera fauna of Hungary, IV. Summary — The microlepidoptera species Coleophora uralensis Toll, C. narbonensis Baldizzone, Balstobasis huemeri Sinev, Oegoconia car adj ai Popescu-Gorj et Cäpuse, Teleiodes ßavimaculella (Herrich-Schäffer), Helcystogramma arulensis Rebel, Prays rußeeps Heinemann and an undescribed Bryotropha sp. are recorded as new for the Hungarian fauna. Újracsak magyar faunára új molylepkéket ismertetünk megjegyezve, hogy ez a rövid közlemény szlovákai és magyarországi lepkészek együttműködésének gyümölcse. Coleophora uralensis Toll, 1961 — Sőréd, 1998.V.7., leg. Pastorális, det. et coll. Baldizzone (1 d); Csákberény, Bucka-hegy, 1999.V.10., leg. et coll. Pastorális, det. Tokár (2d, 2$). Coleophora narbonensis Baldizzone, 1990 — Csákberény, Bucka-hegy, 1997.V.16., leg. Pastorális, det. et coll. Baldizzone (ld, 1$); Csákberény, Bucka-hegy, 1999.V..10., leg. et coll. Pastorális, det. Tokár (2d, 22). Kisebb mint az uralensis (8-10 mm). Egyetlen franciaországi hím példány alapján írták le, a nőstényt nem ismertük. Életmódja és zsákja még ismeretlen, de valószínűleg az Artemisia alba-n él. Csak kis területen, néhány m

2-en sikerült gyűjteni. Blastobasis huemeri Sinev, 1993 — Csákberény, Bucka-hegy, 1999.VII.31., leg. et coll. Ivan Pichter (Prievidza, SK), det Tokár, gen.prep. 5543 (ld). Horvátországi és észak-olasz példányok alapján írták le (Sinev 1993). Külső kinézetre a Hypatopa segnella (Zeller, 1873) fajra hasonlít, de kicsit nagyobb és az elülső szárny tövénél lévő függőleges keresztsáv nem egyenes, hanem a csúcs felé megtörik. A többi rokon középeurópai fajtól - Blastobasis phycidella (Zeller, 1847) és Blasobasis roscidella (Zeller, 1847) - elkülöníti ez elülső szárny jóval erőteljesebb pontokból álló mintázata. Életmódja ismeretlen, de a horvátországi Isztrián és Dalmáciában elég gyakori. Valószínűleg két nemzedéke fejlődik, májusban és július-szeptemberben repül. A Fauna Hungáriáé Microlepidoptera XVI/A/5 füzet 34. oldalán a B. phycidella után helyezendő be.