S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

Sz. Csabát, és elmondva neki az új előfordulási helyet megbeszéltük, hogy a következő évben megkíséreljük ugyanott megkeresni a lepkét és annak eddig egyetlen ismert tápnövényét, a poloskavészt (Cimicifuga europaea). Erre az 1999. VL 28. és VII. 3. közötti újabb táborozás alkalmával sort is kerítettünk. Bár a poloskavész mással össze nem téveszthető habitusú növény, az adott térségben nem találtuk, az állattal viszont ismételten találkoztunk. Okkal merül fel tehát a kérdés: a fehérfoltos kormosmolynak (A. luctualis) valóban egyedüli tápnövénye-e a Cimicifuga europaea, vagy más, a Ranunculaceae családba tartozó rokon növény is számításba jöhet? Vojtkó András (Egri Tanárképző Főiskola), a Bükk flórájának egyik legkiválóbb ismerője szerint Cimicifuga legközelebb a Bálványon, azaz kb. 1-2 km-re van az előzőekben körülírt helytől. A jövő feladata a szóban forgó lepkefaj kapcsán tehát többirányú. Megtalálni a Cimicifuga-X (ha tenyészik) a lepke ismertetett új előfordulási helyén - vagy hernyóját esetleg más növényen! A Bálvány szűkebb környékét is vizsgálat alá kell venni. Ugyancsak Vojtkó András szóbeli közlése szerint a poloskavész mintegy tíz helyről ismert az egész Bükk-hegységben: ezeket is szükséges ellenőrizni az Algedonia további előfordulásának reményében, ám ezt már csak az illetékes szakhatóság engedélyével, ugyanis valamennyi a Bükki Nemzeti Park területén található. 2. Adatok a Chionodes lugubrella (Fabricius, 1794) ritka molylepkefaj magyarországi előfordulásához (Lepidoptera: Gelechiidae) 1997. VI. 11-én Bánkuti Károllyal, a gyöngyösi Mátra Múzeum botanikusával egész napos „bűvészkedés" után éjszakai lepkegyűjtésre is kint maradtunk a Sár-hegyen. Abasár irányába, a Szt. Anna tó-tól mintegy 6-700 méterre álltunk fel a petróleumgázlámpás gyűjtőfelszereléssel. Jó rajzást fogtunk ki (pl. Pyrrhia purpurina (Esper, 1794) a nagylepkék közül!), és éjfél után jött a lepedőre egy kettős fehér keresztsávot viselő barna színű molylepke, amelyet sem ott, sem a későbbiekben nem tudtam meghatározni. A példány „kilétére" a novemberi Rovarászati Napokon újracsak Szabóky Csaba lepkészkolléga adta meg a felvilágosítást: a szóban forgó állat a Chionodes lugubrella (Fabricius, 1794) fajjal azonos, ami a sarlósajkúmol-formák (Gelechiinae) alcsaládjának egyik legkevesebb hazai adattal rendelkező faja. Szabóky a példányt saját gyűjteménye részére elkérte tőlem. Gozmány (1958) ide vonatkozó füzetében a Ch. lugubrella-ról csupán ennyit közöl: „északeurópai magashegyvidéki faj, hazánkban Uzsán gyűjtötték... " Szakirodalmunkban azóta se látott napvilágot egyetlen ismertetés se a lepkével kapcsolatban! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy később sem gyűjtötték egyebütt, csak az adatokat nem publikálták. Gozmány László levélbeni közlése szerint nyíresekben fogták: Uzsapusztán, Pálházán és Istvánkúton, továbbá Kállósemjén mellett a nyírbátori nyíresben. De van egy példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében „Gyöngyös, fénycsapda" lelőhely-cédulával is, ami bizonyára a Sár-hegyre vonatkozik. Meg kell jegyezzem, hogy az említett gyűjtési hely térségében se közel, se távol - ellentétben az előzőekben felsorolt gyűjtési helyektől - Betula nem található, az adott hely inkább xerotherm jellegű. 1999. VI. 5-én nyílott csak alkalmam ismét ugyanott gyűjteni: az állatot újra megfogtam. Ez annyira felcsigázta az érdeklődésem, hogy VI. 13-án majd VI. 20-án megint elmentem a Sár-hegyre. Utóbbi két alkalommal azonban néhány száz méterrel távolabb, egy magasles előtti rét fenyves-tölgyes határánál álltam fel - szerencsémre, mert mind-