S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)
- nyilván szelektív jellegű - őrzői, s mint ilyenek jelentős biogeográfiai, biodiverzitási értéket képviselnek önmagukban, de a környező „agrár-sivataghoz" képest különösen is. Az említett négy ritka szöcskefaj a magyarországi Orthoptera-faunának területileg igen korlátozott előfordulású, ezért állatföldrajzilag igen értékes és jellemző tagja. A Fekete-Körös környéki erdős területeken való közös előfordulásuk nemcsak faunisztikai, biogeográfiai érték, hanem egyben sürgető bizonyíték arra is, hogy ez az erdős terület feltétlenül megérdemli a Körös-Maros Nemzeti Park védett területei közé való betagozódást. Több jel mutat arra, hogy a kérdéses területen az Orthoptera renden kívül egyéb állatcsoportban is vannak/lesznek hasonló faunisztikai meglepetések és természeti értékek (pl. Bába 1979, Bába és Kondorossy 1995). ÖSSZEFOGLALÁS A hazai és külföldi szakirodalomban talált utalások a Pholidoptera littoralis (Bujkáló avarszöcske) magyarországi előfordulására egyrészt téves determinálás, másrészt a jelenlegi országhatáron kívüli lelőhelyi adatok eredményei. A Fekete-Körös menti keményfa-ligeterdők tisztásain, Gyula határában 1998-ban megtaláltuk e faj példányait, mégpedig más, állatföldrajzilag ugyancsak értékes szöcskefajokkal (Leptophyes discoidalis, Isophya modestior stysi, Poecilimon schmidti) együtt, amelyek jelenléte a Nagyalföld keleti peremén - jórészt az erdélyi, délkelet-balkáni fauna „kisugárzásaként" foghatók fel. E pár négyzetkilométernyi területen ilyen együttesen előforduló szöcske faj-komplex Magyarország más vidékéről nem ismeretes, ez is indokolttá tenné, hogy a természeti értékek biztosítása érdekében - Mályvád és a kapcsolódó erdős-ligetes táj a Körös-Maros Nemzeti Park védett részévé váljon. Valószínű, hogy a hazai alfaj az erdélyi Ph. littoralis similis-szsd azonos, azonban erre vonatkozóan még további morfológiai, s főképpen bioakusztikai vizsgálatokat látunk szükségesnek. Ennek első fázisaként a hím cirpelését bemutató oszcillogram is készült, amely némileg eltér a többi alfajétól. Köszönetnyilvánítás — Vizsgálatainkat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága szervezte és tette lehetővé. Az OTKA (T 025355, T 29357) támogatása ugyancsak nélkülözhetetlen volt a kutatás elvégzéséhez. A terepmunkában elsősorban Forgách Balázs terészetvédelmi felügyelő támogatott bennünket. Köszönettel tartozunk Kis Bélának (Kolozsvár) számos erdélyi lelőhelyi adatáért, Molnár Zsoltnak (Vácrátót) botanikai segítségéért és Konczné Benedicty Zsuzsának az rajzok elkészítéséhez adott segítségéért. A német nyelvű összefoglalás nyelvi korrekcióját dr. Jermy Tibornak köszönhetjük. IRODALOMJEGYZÉK Bába, K. (1979): Die Succession der Schneckencönosen in den Wäldern des Alföld und die Methoden zum Studium der Succession. — Malacologia 18: 203-210. Bába, K. and Kondorossy, P. (1995): Snail assemblages of gallery forests between Lippa (Lipova) and Makó. — In: Hamar, J. and Sárkány Kiss, A. (eds): The Maros/Mures River Valley. Tiscia Monograph Series, Szolnok-Szeged-Tîrgu Mures, pp. 203-224. Bej-Bienko, G. J. (1964): 13. Otrjad Orthoptera (Saltatoria). — Opredelityel naszekomüh evropejszkoj csaszti SZSZSZR. Izd. Nauka Moszkva-Leningrad 5: 205-284. Beier, M. (1954): Die jugoslawischen Arten der Pholidopterini (Orthoptera-Tettigoniidae-