S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

balkáni?) alfaj (2. ábra), azonban ezt az említett alfaji elkülönítést még az újabb szerzők némelyike sem veszi tekintetbe, illetve nem utal rá (Kis 1970, 1976; Heller, 1988, Us 1992). A három alfajra vonatkozó morfológiai és ökológiai vonatkozásokat Nádig (1961) részletesen tárgyalja, azonban arra a meglepő eredményre jut, hogy a földrajzilag távolabbi insubrica és similis alfajok (morfológiailag) közelebb állanak egymáshoz, mint a (földrajzilag) közöttük helyet foglaló littoralis alfajhoz. Minden esetre az alfaji kérdés, sem morfológiai, sem a pontosabb elterjedést illetően nem látjuk teljesen tisztá4. ábra. A Ph. littoralis hím ivarszerv (epiphallus) és tüskés csúcsa — A-F: kelet-magyarországi példányok (Gyula), G: erdélyi példány (Brassó) epiphallusa Abb. 4. Epiphalli des männlichen Kopulationsorgans von Pholidoptera littoralis — A-F: Epiphalli der ostungarischen (Gyula) Exemplare, und G: der siebcnbürgischen (Kronstadt/Brassó) Exemplare zottnak. E vonatkozásban egyik kulcs-fontosságú területről (Horvátországtól Bulgáriáig) jelenleg vizsgálati anyaghoz aligha lehet hozzájutni. Az elérhető adatok alapján (Pungur 1891, Chyzer 1897, Müller 1924, Kis 1961, és in litt., Nadig 1961, 1987, 1991, Èejchan 1963, Us 1971, 1992, Us és Matvejev 1967, Harz 1969, Pesev 1970a, b, Nagy és Szövényi 1999,) felvázoltuk a körülbelüli area-térképet (2. ábra); e szerint valószínűsíthető, hogy a Fekete-Körös menti hazai példányaink a Ph. I. similis alfajhoz tartoznak. Néhány általunk vizsgált (Gyula és Brassó környéki) példány epiphallus (titillátor-) feje nem mutat lényeges morfológiai különbséget (4. ábra) és a Nádig (1961) cikkében közölt epiphallus rajzok alapján a Ph. I. insubrica se különíthető el. Ugyanakkor a cercus arányaiban felfedezhető némi eltérés a Ph. I. littoralis és a Ph, l. insubrica között. A magyarországi (Gyula környéki) példányok cercusa a rövidebb-tömzsibb insubrica típusra emlékeztet (5. ábra). A kelet-magyarországi populáció alfaji hova tartozásának pontosabb megítéléséhez további morfológiai vizsgálatot, valamint összehasonlító hangtani vizsgálatokat vélünk szükségesnek, de ehhez a jelenleg rendelkezésünkre állónál jóval nagyobb mintára lenne szükség. Néhány hazai és erdélyi példány hangjáról készített felvételünk elemzési eredményei valamint a nyugat-európai kutatók által publikált oszcillogramok és elemzési