S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

2. táblázat. A Pholidoptera littoralis szokványos cirpelésének néhány ritmikai jellemzője Tab. 2. Einige rythmische Eigenschaften des gewöhnlichen Gesanges von Lelőhely Példányok t nE dE nSE Srr nSCr nSCr/nSE Gyula I. példány 25,5 °C 11 1,76 32,27 18,52 10,64 0,353 Gyula II. példány 27 °C 1 1,22 31 18,60 11 0,355 Gyula III. példány 27 °C 7 1,36 42,43 18,61 18,29 0,431 átlag 1,44 35,23 18,58 13,31 0,380 min. (19 echeme) 19 0,71 14 16,67 8 0,2 max.(19 echeme) 19 2,46 45 19,86 21 0,714 Brassó I. példány 25 °C 6 2,41 41,67 17,21 Rövidítések: nE : az elemzett echemek száma dE : az adott példánynál mért átlagos echeme-hossz (ms) nSE:átlagos echemenkénti syllabus szám Srr : syllabus szám/sec. NSC r: a syllabusok száma az echeme-eleji crescendo során előfordulású, ritka szöcske pár km

2-nyi területen való együttes előfordulása Magyarországon másutt nem ismeretes (1. táblázat). Ez a körülmény az Orthopterafauna vonatkozásában is kiemeli a Fekete-Körös menti ártéri keményfa ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) különleges biogeográfiai jelentőségét és természetvédelmi értékét. A Ph. littoralis fajt tartalmazó Orthoptera együttesek habitatonként 5-9 (maximálisan 12) Orthoptera fajból álltak, s amelyekben a Ph. littoralis 5-6 (maximálisan 16) %-kal részesedett. Feltűnő volt továbbá, hogy az itteni együtteseket egészben véve, a fajok zöme (15) az Ensifera (tojócsövesek) Caelifera (tojókampósok) alrendje csupán 5 fajjal volt képviselve (1. táblázat). így az - esetenként - egyes habitatok ökológiai jellemzésére használatos C/E (=Caelifera/Ensifera) index (Schmidt 1987) 0,33, tehát rendkívül kis érték, megfelelően a dúsabb növényzetű, jobb vízellátású, párásabb habitatoknak. Az ennek megfelelő érték pl. a közeli Szabadkígyóson (1986-ban), szikes (ürmös) pusztán 2,75, löszpuszta gyepben 1,17 volt (Nagy és Szövényi 1998). Bioakusztikai vizsgálatok Az 3/A és 3/B ábrán látható, hogy a Ph. littoralis ciripelése gyors egymásutánban, egyenletes ritmikával előadott syllabus-ok sorozata. Egy ilyen syllabussorozat (echeme) egy hangerő-fokozó résszel kezdődik, és egy közel konstans, ingadozó hangerejű résszel folytatódik. Maguk az egyes syllabusok két részből, két hemisyllabusból állnak (3/D ábra). Az első rész (oHS) a szárny nyitó mozgása során keletkezik, míg a második (cHS) a szárnyak zárásakor jön létre [a szárnymozgás oscillogrammját lásd Heller (1988) munkájában]. Az első hemisyllabus az echeme közepén és végén álló syllabusoknál