S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 60. (Budapest, 1999)

pontból nincs mit fölróni a szerzőnek, hiszen páratlan értékű az az információ is, hogy egyes fajokat minek határoztak el. Viszont két dolog nagyon is sajnálatos és igenis megemlitendő, ha a kötetről beszélünk: A szerzőnek kevés fáradtságába került volna ha szép, és mutatós példányok mellé a típusokat is odaveszi. Természetes, hogy ez utóbbiak állapota sok esetben kívánnivalót hagy maga után, de publikálásukkal számos olyan kérdést döntött volna el örökre, amikoris nem tudjuk, a név hodozója tulajdonképpen melyik taxon, hiszen a típust még soha senki nem vizsgálta meg. Csak megemlítem: a neotrópikus boglárkalepke-félék (Lycaenidae) típusainak majdnem hármonnegyede található a londoni múzeum gyűjteményében! A másik: a szerző részleges vagy teljes ignoranciája az új eredmények iránt. A szerző sok-sok esetben megtartotta az „omnibusz"-ként használt „Thecla" nevet, ahol bizony több mint két évtizedes, generikus revíziók bebizonyították, hogy más generikus név alkalmazandó. Talán ez a következetesség a londoni „Gyűjteményhez" való hűség eredménye, de ez könnyen áthidalható lett volna, ha legalább hivatkozásként megadja azokat a munkákat, amelyek a kérdéses csoport modern áttekintését végezték el. Egy harmadik kritizálandó aszpektus: a kevés szövegben nagyon bántó a légiónyi elírás, gépelési hiba, ami különösen akkor zavaró, ha ezzel egy új nevet vezet be a szerző vagy olyan történeti lelőhely nevét adja meg helytelenül, amit ma már eredeti alakjában egyébként is igen nehéz beazonosítani. A fenti három kritizált pont az Appendixben kulminál. D'Abrera a függelékben olyan boglárkalepkék képét és nevét adja, amelyek nem találhatók meg a londoni gyűjteményben. Ennek az anyagnak nagy részét én állítottam össze és küldtem el 1993. december 7-én a szerzőnek egy „Updated List of Neotropical Polyommatine Lycaenids" című kézirattal (ennek fénymásolata megtalálható az Állattár lepkegyűjteményének különlenyomat-kollekciójában). Az anyag lefotózásra került, de a nevek, szerzők és dátumaik a függelék szövegében titokzatos módon szinte sehol sem helyesek. Sajnálatos tény. A fenti hiányosságok ellenére a kötet fontos adalék a neotrópikus boglárkalepke-félék ismeretéhez. Aki taxonómiájukkal, rendszertanukkal akar foglalkozni a közeljövőben, bizony nem kerülheti meg. Referenciaként ott kell legyen a keze ügyében. Hát még az muzeológus, aki fejébe vette, hogy fölállítja a neotrópikus boglárkalepke-félék gyűjteményét! Bizony, ennél jobb kalauzt nem is remélhetett volna. Bálint Zsolt