S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 60. (Budapest, 1999)

Hreblay, M. (1993): Neue Taxa aus der Gattung Orthosia Ochsenheimer, 1816 (s.l.) II. (Lepidoptera: Noctuidae). —Acta zool. hung. 39 (1-4): 7 1-90. Hreblay, M. (1996): Neue palearktische Taxa aus der Gattung Perigrapha Lederer, 1857 (Lepidoptera, Noctuidae). — Esperiana, 4. Morschauser, T. (in print): Jelentés az 1993 augusztus 10-21. Között az Isztriai félszigeten tett tanulmányútról. Parenzan, P. (1982): Contributi alla Conoscensa della Lepidotterofauna dell' Italia Méridionale. IX. Dryobotodes servadeii n. sp. (Lepidoptera Noctuidae Cuculliinae). — Mem. Soc. ent. Ital. 60 (1981): 279-287. Szent-Iványi J. (1938): A történelmi Magyarország nagy-lepke faunájának elemei. — Folia ent. hung. 3: 133-145. Varga, Z. (1996): Lepkék (Lepidoptera) — In: Papp, L. (ed.): Zootaxonómia, Budapest, 228-235 pp. Wolfsberger, J. (1963): Ein Weiterer Nachweis von Hydraecya püngeleri T rt. in: Norditalien (Lep. Noct.) — Memorie Mus. civ. Stor. nat. Verona, 11: 125-127. Wolfsberger, J. (1969): Die Verbreitung von Gortyna puengeleri (Lep. Noct.). —Memorie Mus. civ. Stor nat. Verona, 17: 241-246. Wolfsberger, J. (1970): Ein neue südalpine Interart von Dichonia aprilina L. (Lepidoptera, Noctuidae) — Nacr. Der Bexver. Entomologen, 18: 59-61. NÉMETH Lajos H-8300 Tapolca Berzsenyi Dániel út 56. Faunára új és ritka bodobácsfajok (Lygaeidae) Magyarországon - Berlinből New and rare lygaeid bugs to Hungarian fauna deposited in the collection of Zoological Museum of Berlin Symmary — Two lygaeid bugs (Heteroptera) were found new for Hungarian fauna, Diomphalus hispidulus Fieber and Lamproplax picea (Flor), later with other rare species in the collection of Zoological Museum of Berlin. A bodobácsok (Lygaeidae) családjáról készülő „fauna-füzet" előkészítése során, a hazai meghatározatlan anyag identifikálása közben a második szerző egy faunára új bodobácsra bukkant több tiszántúli lelőhelyről. Ez a Diomphalus hispidulus Fieber, 1864 nevű ponto-mediterrán faj. Nemének egyetlen európai faja. Ökológiai igényeit tekintve meleg- és szárazságkedvelő faj, a homokos és köves élettereket kedveli, száraz növényi törmelék és kövek alatt rejtőzködik. Kifejlett alakban telel. Elterjedési területének legnyugatibb része Magyarországon található. Hazánkban igen ritka, csak a Tiszántúl néhány pontján (Kaba, Nagyrábé, Sarkadkeresztúr) gyűjtötték. Ez és az összes következő faj egyébiránt a Rhyparochrominae alcsaládba tartozik, amelyet Henry (1997) újabban - nem megalapozatlanul - önálló családnak tekint. A másik faj előkerülése egy kicsit más eset. Az első szerző a berlini Természettudományi Múzeumban, illetve a Német Rovartani Intézetben (Eberswalde) végzett kutatásokat, s közben átnézte az európai gyűjteményt is, hátha valami faunisztikai