S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 60. (Budapest, 1999)

SATURNIDAE Perisomena caecigena (Kupido, 1825) — 5(17). Eredetileg Fiuméből írták le. Később a Balkán és Törökország több pontján is előkerült, molyhostölgyesekben olykor nem ritka. Szlovéniában veszélyeztetett, Podgorje melletti élőhelye valószínűleg egyike a legjelentősebbeknek (további nagy állományai élnek a Nanoson és a Vipava-völgyben. Carnelutti, ex verb.). HESPERIIDAE Pyrgus alveus (Hübner, 1803) — 1(1) LYCAENIDAE Aricia allous (Geyer, 1837)— 1(4) Iolana iolas (Ochsenheimre, 1816 ) — 9(1) Maculinea alcon (Denis et Schiffermüller, 1775) — 1(3) A szubalpin régió rétjein, az alfaji hovatartozása bizonytalan. Syntarucus pirithous (Linnaeus, 1767) — 5(1) NYMPHALIDAE SATYRINAE Coenonympha gardetta (de Prunner, 1798) — 1(7) A Vogel hegy déli szubalpin régiójának alsó peremén, közvetlenül az erdőhatáron számos kopott példánya repült. Erebia aethiops (Esper, 1777) — 1(44). A Vogelen a 800-1400 m közötti régió leggyakoribb Erebia faja. Erebia pronoe (Esper, 1780) — 1(58). A legfelső, szubalpin zóna domináns Erebia)^. Carnelutti és mtsai. (1958) a Júliai-Alpok populációját ssp. obscurior néven írta le. Erebia manto (Denis et Schiffermüller, 1775) — 1(9). Carnelutti ( 1958) a Triglavról a (1958) ssp. pyrrhuloidest írta le. Erebia calcaria (Lorkovic, 1948) — 1(30). Az egyik legkésőbb leírt, nagyon szűk elterjedésű (Dolomitok, Júliai-Alpok) európai Erebia faj, amelynek erőteljes populációját találtam a Vogel D-i, 1800 m körüli régiójában. Ugyanitt kerestem a szintén Lorkovic által 1954-ben leírt ritka E. nivalist, sajnos eredménytelenül. Erebia oeme (Hübner, 1804)— 1(2). Carnelutti (1958) az itteni populációkat ssp. pseudospodia néven vezette be az irodalomba. Erebia pharte (Hübner, 1804) — 1(4) Erebia pluto (de Prunner, 1798) —1(1). Gyűjtéseim alapján az egyik legritkább szlovén Erebia. Erebia stirius (Godart, 1824) — 2(4) Erebia ligea (Linnaeus, 1758)— 1(6), 2(10) Erebia triaria (de Prunner, 1798) — 2(2) Erebia sryx (Freyer, 1834) — 2(1) Erebia euryale (Esper, 1805)— 1(8), 2(5) Neohipparchia statilinus (Hufnagel, 1766) — 9(1) Lasiommata achine (Scopoli, 1763) — 1(1). Egyetlen példányát lámpafénynél gyűjtöttem egy hűvös patakvölgy oldalában. Lasiommata petropolitana (Fabricius, 1787)— 1(3) A C. gardettával azonos élőhelyen.