S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 59. (Budapest, 1998)

Megjegyzések a Phalonidia gilvicomana Z. és a Crambus hamellus Thnb. magyarországi ismeretéhez (Lepidoptera: Tortricidae, Crambidae) Remarks to the knowledge of Phalonidia gilvicomana Z and Crambus hamellus Thnb. in Hungary Szabóky (1996) molyfaunisztikai újdonságokat bemutató munkájában megállapította, hogy a Phalonidia gilvicomana (Zeller, 1847) „a magyar faunában még nincs kimutatva". Az európai diszperz areatípusú fajt már korábban két tanulmányomban is közöltem Magyarországról (Fazekas 1994, 1995), a Mecsek hegységből, s bemutattam a taxon hím genitáliáját is (Fazekas 1995; Abb.l). A szárnyak habitusképe igen variabilis, s nem a „Hzysterosia" schreibersiana (Frölich, 1828) fajhoz áll közelebb, hanem a szintén sok formát felvonultató Phalonidia curvistrigana (Stainton, 1859) taxonhoz. Erre már korábban több szerző is rámutatott (Razowski 1970; Bradley, Tremewan & Smith, 1973). Az Ilysterosia Stephens, 1852 genus név a Phtheochroa Stephens, 1829 junior szinonimája. A gilvicomana areasúlypontja Közép-Európára esik. Angliában már nagyon lokális (Bradley et al. 1973), hasonlóan Dániában és Skandináviában is, Szabóky (1996) szerint a Crambus hamellus Thunberg, 1788 taxont „lokális előfordulású magashegységi fajnak tartják". Az általa idézett irodalmakban ilyen utalást nem találunk. Bleszynszki (1965) palearktikus művében „Sterile Sandsteppen" elemnek tekinti. Egy korábbi munkájában is így ír: „This species is confined to the lowlands" (Bleszynszki, 1957). A hamellus az ún. tüskés uncuszú észak-amerikai Crambus fajcsoport egyetleri olyan tagja, amely átlép Eurázsiába (Landry 1995). A palearktikum északi felében viszonylag széles körben elterjedt. Hiányzik viszont Közép-Ázsiában. Hannemann (1964) szerint ÉNémetország száraz élőhelyein, a fenyőültetvényekben elterjedt. Roesler és Speidel (1979) szintén a száraz gyepek és homokos vidékek fajának tartja, s megállapítják, hogy Baden-Württembergben a kipusztulás fenyegeti. Stájerországi előfordulását Habeler (1988) így jellemzi: „... die Tiere an trockenen, grasigen Waldrändern gefungen werden. Die angrenden Wälder haben an einigen Stellen reinen Laubholzbestand." IRODALOM Bleszynski, S. (1957): Studies on the Crambidae Part XIV. Revision of the European species of the Generic Group Crambus F. s.l. - Acta zool. cracov., 1: 161-621. Bleszynski, S. (1965): Crambinae. - In Amsel, Gregor and Reisser Eds. Microlepidoptera Palaearctica I. - Verl. G. Fromme Co. Wien. Bradly, D. J., Tremewan, G.W. and Smith, A. (1973): British Tortricoid Moths. Cochylidae and Tortricidae: Tortricinae. - E. W. Classey Ltd, pp. 251. Fazekas, I. (1994): A magyarországi makrorégiók Cochylini faunája (Lepidoptera: Tortricidae) I. A Dunántúli-dombság. - Állattani Közi, 80: 35-56. Fazekas, I. (1995): Systematisches und synonymisches Verzeichnis der Cochylini Ungarns. Nachr. entomol. Ver. Apollo, N. F. 16 (1): 29-46. Habeler, H. (1988): Die Crambinae-Arten in der Steiermark. - Stapßa, 16: 115-140.