S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 59. (Budapest, 1998)

Caryocolum blandulella Tutt, 1887 faj Budapesten a Sas-hegyen repült fényre 1988 VII. 6-án. Tápnövénye ismeretlen. Az FH. Microlepidoptera XVI/A kötet 5/201 oldalán a zárójel felbontandó! Pastoralis Gábor felhívta a figyelmemet, hogy a Stenolechia gemmella-k között megbújik egy új faj. A neve Stenolechiodespseudogemmellus G. Eisner, 1995. Apseudogemmellus a gemmella és a nigrinotella közötti átmenet! A hátulsó szárnya 1/3-al szélesebb mint a gemmella-é. Az elülső szárny csúcsában fekete vagy feketés pikkelyek találhatók. A ránc és a belső szegély közötti fekete folt hiányzik (nem a tőnél). Repülési ideje a május, míg a gemmella júliusban repül. A Quercus robur és a Q. pubescens erdőkben fordul elő. Közép Európában egynemzedékes. Elterjedése Közép- és Délkelet-Európa, KisÁzsia. Hazai adatai: Vértes-hegység, Csákberény Bucka-hegy 1997. V. 16. leg. Pastoralis. Karsholt, Razowski (1996) listájában nem szerepel. A S. gemella elé helyezendő be. Scythris bengtssoni Patocka et Liska, 1989. A Sc. productella elé helyezendő be. A Vértes-hegységben Csákberényben 1993.VI. 5-én gyűjtötte Pastoralis Gábor. A példányt a MTM Allattárában helyezte el, ezúton is köszönet érte. Pastoralis Gábor egyik budapesti látogatása alkalmával megmutatott egy a dobozában féltve őrzött Csákberény, Bucka-hegyről származó fekete molylepkét. Minden általunk ismert molylepkétől különbözött, s nem találtuk sehol. Gábor nem adta fel és újból elhozta a példányt Budapestre. Szerencsére a MTM lepkegyűjteményében Dr. Gozmány László is benn tartózkodott, s így megmutattuk a lepkét Neki is. Első pillanatban csóválta a fejét, de néhány perc múlva utánunk szólt, hogy nézzük csak meg a krueperellánál, mert valószínűleg az lesz! A Karsholt katalógusban könnyedén megtaláltuk az Oecophoridaeknál. Kiderült, hogy csak két helyről ismert: Romániából és Görögországból. Gozmány Lászlótól megtudtuk, hogy valamikor, a Borosjenőről származó példányt Ethmia ethnica néven leírta, de később kiderült, ez csak az Esperia krueperella Staudinger, 1871 fajnak a szinonimája. A Bucka-hegyen 1997.V. 16-án Pastoralis Gábor gyűjtötte egy nőstény példányát. A lepke új a magyar faunában, és az Epicallima genus mögé helyezendő be! Gozmány (1956) eredeti leírása segítségével a következőképpen mutatható be a lepke: Szárnyfesztávolság 16 mm. A csáp az elülső szárny 2/3-ig ér. Színe fekete, de a csúcsi utolsó negyede fehér. Ajaktapogatója nagyon hosszú, s a fej fölé emelkedve erősen hajlott. A második íz vastag, a harmadik vékony tűhegyes. A külső és belső oldalak egyforma színűek. Arc és fej mély okkersárga. Szárnytőlemez, tor, potroh, lábszár és az elülső szárnyak a rojttal mind sötétbarnák, kissé aranyosan fénylők. Az elülső szárnyakon nincs felismerhető rajzolat, de egyöntetű sárgás-arany pikkelyeket figyelhetünk meg, a tőtér kivételével. Hátulsó szárnyak világosbarnák, szürke rojttal. A szárnyak fonákja világosbarna. A tojócső hosszú, elvékonyodó hegyes csúcsban végződik. Az „eredeti" le2. ábra. Esperia krueperella Staudinger, 1871 9 ivarszerve gen. pr. 3708 (Z. Tokár nyomán)