S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 57. (Budapest, 1996)

A másik faj, amit Slámka megtalált, az Apomyelois bistriatella Hülst, 1847 alfaja, az A. bistriatella neophanes Durrant, 1915. A Tapolcai-medencében, Hegymagason gyűjtöttem egy példányát 1979. VII. 21-én. Az A. bistriatella bistriatella Észak-Amerikában él. Alfaja Angliából, Franciaországból, Németországból és Szlovákiából került elő. A hernyó járatokat fúr a nyíren, égeren és mogyorón található Daldinia concentrica-ba. Lepkénk a Myelois tetricella Denis et Schiffermüller mögé helyezendő be! Ezerkilencszázkilencvenhárom IX. 24-én a Bakonyban, Uzsán, a Lesence-patak völgyében gyűjtöttem Németh Lajossal. Nyírfák közötti csarabos foltok jellemezték a lámpázóhelyet. Két kopott Crambidae példányt gyűjtöttem a 80 W-os higanygőzlámpa fényénél, melyeket a Crambus pratella Linnaeus, 1758 (= C. dumetellus Hübner) fajhoz osztottam be. Gyűjteményrendezés közben figyeltem fel arra, hogy a két uzsai példány kissé különbözik a többitől. Alaposabb vizsgálódás során kiderült, hogy a C. hamella Thunberg, 1788 fajról van szó, mely a faunafuzetben nem szerepel. Lepkénk a C. lathoniella Zincken, 1817 után helyezendő be. A C. pratella nagy ezüst foltjának csúcsa alatt kis fehér folt látható, ez a C. hamella-nál hiányzik. A C. pratella keresztsávja a törés után ívben hajlik a belső szegélyre, a C. hamella-nál ez egyenes. A C. pratella szárnyának elülső szegélyén fehér sáv húzódik a tőtől a szárny feléig, míg a C. hamella-nak nincs sávja ugyanitt. A C. pratella-ná\ a nagy ezüst folt és a külső keresztsáv közötti (a belső szegéllyel párhuzamos) ezüst csíkok feketével keretezettek, a C. hamella-ná\ csak sötét csíkok láthatók, ezüst szín nem. A C. hamella-X lokális előfordulású magashegységi fajnak tartják, ezért az uzsai (250 m tengerszint felett) előkerülése meglepő. Elterjedése: Európa, Kelet-Ázsia, Japán, Kanada; a környező országok közül Ausztriából, Szlovákiából és Romániából ismert. Magyarországi előkerülését nem a Bakony területéről, hanem az északi, illetve a nyugati határszélről vártuk. Újabb adata: Uzsa, 1996. IX. 28. Ezerkilencszázkilencvenöt tavaszán Ambrus Andrásnál jártam látogatóban. Lepkegyűjteményének maradék molylepkéit átnézve bukkantam rá egy sodrómolyra, melyet el is kértem. A „Sopron, Hermes, 1979. VI. 16. Ambrus A" cédulával ellátott példányt Epiblema grandaevana Lienig et Zeller, 1846-nak határoztam meg. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében nem találtam magyarországi példányát. Gozmány (1968) Hazai molylepkéink magyar nevei című munkájában sem említi. Lepkénk tehát faunára új; az E. turbidana Treitschke, 1835 elé helyezendő be. Az E. grandaevana tápnövénye a Petasites albus; repülési ideje június és július. Európai, hegyvidéki faj, a környező országok közül Ausztriából, Szlovákiából és Romániából ismert. Crambus pratella Linnaeus, 1758 és C. hamella Thunberg, 1788 elülső szárnya