S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 56. (Budapest, 1995)

mény a vidéken tevékenykedő kutatótól. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a fullánkos darazsak művelése Mernyén lényegesen több nehézséggel párosul, mint Budapesten. Társaságunknak 1969 óta, tehát immár negyed évszázada hűséges tagja. Sajnos előadó üléseinken nagyon ritkán szerepelhetett, mivel - mint már erről szót ejtettünk - Mernyéhez köti lakhelye és munkahelye, továbbá pedagógus kötelezettségei nagyon elfoglalják. Ellenben pályázatainkon tanulmányaival vett részt, 1992-ben egyhangú elismerés mellett első dijat nyert, amit akkori elnökünktől vehetett át a Rovarászati Napok alkalmából. Faunisztikai-ökológiai munkásságát újabban terjeszti ki a fullánkosok természetvédelmi problémáira. A hymenopterák védelme meglehetősen elmaradott nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte. Az európai országok Vörös Könyveiben hangyafajokon kívül alig szerepelnek hymenopterák. Józan Zsolt nagyon aktívan kapcsolódott be ebbe a témába. Első lépésként a kipusztulás veszélyébe került és aktuálisan veszélyeztetett fajokat foglalja jegyzékbe, megfelelő természetvédelmi indoklással. Ezen a téren nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi viszonylatban is úttörő munkát végez. Ismerve Józan Zsolt céltudatos munkastílusát biztosak lehetünk abban, hogy a magyar Vörös Könyv 2. kiadásában illetve a legközelebbi magyar természetvédelmi rendelkezésben éppen az 0 munkája nyomán kellő súllyal fognak szerepelni a fullánkos darazsak vagy akuleáták. Mindezek figyelembevételével és mérlegelésével a Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky Emlékplakett Bizottsága úgy döntött, hogy 1995-ben Józan Zsoltot tünteti ki a Frivaldszky Emlékplakett bronz fokozatával. Dr. Szőcs Gábor 1955. augusztus 30-án született. Már kora gyermekkorában magába szívta a rovarok iránti érdeklődést, elsősorban nagybátyjának, a sokunk által tisztelt és szeretett néhai Szőcs József neves mikrolepidopterológus védő szárnyai alatt. Az ELTE-n szakbiológusi diplomát szerzett, majd az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében kapott állást. Diplomamunkáját, amely a kis téli araszoló szexferomonjávaí volt kapcsolatos, már egyetemistaként ebben az intézetben készítette el. Az intézetben megmászva a hivatali szamárlétra alacsonyabb fokait - jelenleg tudományos főmunkatársi beosztásban dolgozik. Kutatási területe a rovarok kémiai kommunikációja; a lepkék ivari viselkedése, feromontermelése; feromonkivonási módszerek és szintetikus feromonkomponensek hatásvizsgálata (electroantennogram, szélcsatorna); szabadföldi csapdázások, feromon kemotaxonómia; rovarok tenyésztése félszintetikus táptalajon. Egyetemi doktori (ELTE, TTK Budapest) disszertációjának címe: Néhány magyarországi lepkefaj szexattraktánsának meghatározása szabadföldi csapdázással. 1992-ben megvédte kandidátusi értekezését, melynek címe: Lepkék polién és oktadekadienil típusú ivari csalogatóanyagainak meghatározása és ezek kemotaxonómiai vonatkozásainak problémái. 1985-ben Akadémiai Ifjúsági Díjat nyert el A gamma bagolylepke szexferomonjának viselkedésszabályozó szerepe című, társszerzőivel írt pályamunkájával. Eddigi bőséges publikációs tevékenységét több, mint félszáz hazai, és külföldi rovartani szaklapban megjelentetett cikke jelzi. Az alapkutatási teljesítményen túlmenően részt vett az elsősorban