S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 56. (Budapest, 1995)

Józan Zsolt 1943. november 21-én született Érsekújváron. Az általános és középiskolai tanulmányait Kaposváron végezte el. 1966-ban szerezte meg biológia-földrajz-technika szakos oklevelét a pécsi Tanárképző Főiskolán. 1969 óta a Mernyei Altalános Iskola tanára, ahol jelenleg is dolgozik. Emellett a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadója, illetve megyei szakfelügyelő. Nős és két felnőtt korú gyermek édesapja. Mint középiskolás diák kezdett el érdeklődni a rovarok iránt. Főiskolás korában nem kis mértékben egyik főiskolai tanára, néhai Balogh Imre biztatására - terelődött figyelme a rovarok egyik, hazánkban a műkedvelő rovarászok által alig kutatott csoportjára, a hymenopterákra és ezen belül is a fullánkos darazsak vagy Aculeata alrendjére. Főiskolásként a méhalkatúak (Apoidea) és a kaparódarazsak (Sphecoidea) keltették fel figyelmét. Idevágó első faunisztikai és etológiai kutatási eredményeiről diákköri konferenciákon számolt be élményszerű előadásokban. Közismert, hogy az általános iskolai pedagógusok sokféle elfoglaltsággal terheltek azon kívül, hogy hetente legalább 16-18 tanóra megtartására kötelezettek. Józan Zsoltot is nagyon sokrétű tevékenység foglalja el munkanapokon, de gyakran még hétvégeken is. Ennek ellenére nem maradt hűtlen választott hobbijához, a vadméhekhez és a kaparódarazsakhoz. Sőt, aktív pedagógus korában terjesztette ki érdeklődési körét szinte valamennyi fullánkosra, éspedig a tőrösdarazsakra (Scolioidea), fémdarazsakra (Crysidoidea), pókölő- vagy útonálló-darazsakra (Pompiloidea), redősszárnyú darazsakra vagy »a darazsakra« (Vespoidea) és a hangyákra (Formicoidea). Gyűjtési területe elsősorban pátriája, Somogy és Baranya megye, emellett a Dunántúl más tájaira is szívesen ellátogat rovarhálójával, így például az Őrségbe és a Balaton-felvidékre. Gyűjtőútjaira felesége rendszeresen elkíséri és nem restelli kézbe venni a rovarhálót, hogy O is hozzájáruljon férje darázs-gyűjteményének gyarapításához. Amíg gyermekei iskoláskorúak voltak, ők is szívesen fogdosták a darazsakat édesapjuknak. Ilyen egyéni becsvággyal és ilyen családi környezetben öröm hobbinak élni és érthetővé teszi, hogy mintegy harminc év alatt a legtekintélyesebb magántulajdonban levő fullánkos darázs-gyűjteményt mondhat magáénak a kitüntetett, nevezetesen gyűjteménye közel ötvenezer példányból áll és benne a hazai fajok túlnyomó többsége magtalálható. Józan Zsolt nagyon serényen részt vett az ország nemzeti parkjainak a kutatásában. A kaparódarazsakat és a tőrösdarazsakat önállóan, a méhalkatúakat pedig Tanács Lajos tagtársunkkal közösen dolgozta fel. A Kiskunsági Nemzeti Parkot maga is felkereste több alkalommal, hogy személyesen ismerhesse meg a Park élővilágát és gyűjthesse kedvenc fullánkosait. A többi nemzeti parkot csak néhányszor kereshette fel, mivel azok messze esnek lakóhelyétől. A nemzeti parkok fullánkosairól írt tanulmányai nemcsak a magyar hymenopterológiának hanem a magyar entomológiának is maradandó alkotásai. Az európai fullánkos specialisták jól ismerik Józan Zsolt tevékenységét és más dolgozataival együtt a nemzeti parki cikkeit is messzemenően figyelembe veszik saját munkájuk során. Összegezve Józan Zsolt szakirodalmi munkásságát, eddig 14 tanulmánya jelent meg a Rovartani Közlemények, a Dunántúli Dolgozatok, a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, a Somogy Megyei Múzeumok Évkönyve, a Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei köteteiben, továbbá a Hortobágyi N. P., a Kiskunsági N. P., a Bükki N. P. és a Bátorligeti Természetvédelmi Terület - 40 év után kiadványokban. Tanulmányainak összterjedelme közel 300 nyomtatott oldal, ami egymagában is figyelemreméltó teljesít-