S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 56. (Budapest, 1995)

Kudrna, O. (1974): A Distribution List of the Butterflies of Czechoslovakia. - Entomologist's Gazette 25:161-177. Szabó, R. (1956): Magyarország Lycaenidái. - Folia ent. hung. 9: 235-362. Szent-Ivány, J. (1938): Lepidopterológiai jegyzetek II. - Folia ent. hung. 4: 3-5. JANÁKY István 1146 Budapest, Thököly u. 88. Az Oxycarenus lavaterae bodobácsfaj (Heteroptera: Lygaeidae) hazai megjelenése Oxycarenus lavaterae, a new lygaeid species in the Hungarian bug fauna (Heteroptera: Lygaeidae) Summary - The lygaeid Oxycarenus lavaterae was found in high density on Tilia species in Keszthely on the shore of Lake Balaton. The nearest locality reported hereto is in Dalmatia and Austria. This species can overwinter on Tilia and in houses, too, so this bug has possibility to spread over the whole country in future. It is questionable, how these insects could get into Hungary: with recent expansion or with importation. Az elmúlt évben késő ősszel a keszthelyi lakosság panaszára az önkormányzat azzal a kérdéssel kereste meg az egyetem Növényvédelmi Intézetét, hogy milyen módon lehetne védekezni egy a lakásokba tömegesen telelni tóduló poloska ellen. Az állat kisebb zavarásra is kiengedte bűzmirigyeinek váladékát, s ez meglehetősen kellemetlen szagú. Dr. Czencz Kornélia és munkatársai a hársfákon (Tilia spp.) tömegesen találták a törzsek déli oldalán a csomókban telelő poloskákat. Mivel nem ismerték a fajt, elhozták nekem is, s én a mediterrán elterjedésű Oxycarenus lavaterae (Fabricius, 1787) bodobácsfajnak határoztam meg, amelyből az első példányt egy hónappal azelőtt gyűjtöttem ugyancsak Keszthelyen. Azóta a faj tömeges előfordulását jelezték Balatonfüredről és Nagykanizsáról is. Az állatot Horváth (1897) a Fauna Regni Hungáriáé poloskákkal foglalkozó részében csak Dalmáciából említi, és a Természettudományi Múzeum anyagában sem található hazai lelőhelyű példánya, tehát a faj Magyarország faunájára új! Az állat 5-6 mm-es, fekete színű poloska, szabad szemmel erősen csillogó hártyája és pirosas színezetű félfedője feltűnő, más ilyen színezetű és nagyságú bodobácsfajt nem ismerünk, tehát a többi fajtól könnyen megkülönböztethető. A faj kifejezetten a Földközi-tenger nyugati medencéjéből és Afrika középső részeiről ismert (Slater 1964), hozzánk legközelebb Dél-Ausztriában (Stichel 1957-59) és Dalmáciában fordul elő, a Balkán-félszigetről máshonnan nem is ismert (Josifov 1986). Mindezek alapján Magyarországra esik a faj elterjedésének északkeleti pereme, valószínűleg ez a gyűjtés egy most folyó expanzió vagy egy behurcolás utáni megtelepedés észlelése. A faj áttelelése bizonyos, a fákon megdermedt egyedek is életre keltek, de a lakásokba behúzódottak is természetesen megérték a tavaszt. Stichel (1957—59) szerint az O. lavaterae tápnövényei közé tartoznak a mályvafélék (német neve is mályvapoloska), a mogyoró, a hárs és a gólyaorr. Ezek közül egyelőre