S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 56. (Budapest, 1995)

karszton, a Ménes-völgyben találtam meg jelentős populációját. E helyen repülési idejében domináns fajnak bizonyult (Bálint és Janáky 1989). Szabóky 1991. VI. 29-én szintén az Aggteleki Nemzeti Park területén, a Szinpetri és Szin közti Kopolya-völgyben fogta. 1991. Vü. 21-én az Izra-völgyben fedeztem fel a Bükk-vidékére új populációját. Az imágók június utolsó hetétől július közepéig rajzanak, zömmel június-július fordulóján, nagy egyedszámban. Az imágók néha elhagyják a patakot kísérő Geranium palustre-ben igen dús lápréteket és felhúzódnak a száraz domboldalakra is, ahol egy ízben az Onobrychis virágán figyeltem meg. Agrodiaetus admetus (Esper, 1785) - A vidékről egyetlen korábbi adata ismert Uppony környékéről, 1964-ből (Jablonkay 1974). Az Izra-völgyben július folyamán közönséges. A lepkék a völgy egész hosszában repülnek, gyakran a pocsolyák szélén szívogatnak. Tápnövénye, az Onobrychis viciaefolia dúsan tenyészik a domboldalakon és néhol a völgy alján. Az Onobrychis és a Geranium Izratanya mellett együtt él a völgyfenéken, s itt az A. admetus és az E. eumedon egyazon biotópban, kis területen együtt repül. 1994. VII. 7-én a Felső-Tarna-vidéken, az Istenmezeje melletti Vércseláz-tetőn is megtaláltam az A. admetus-t Ezen a meglehetősen degradált, akácosokkal teleültetett helyen igen nagy egyedszámban repül, ezért meglepő, hogy a korábbi kutatások során (Hreblay és Lobmayer 1992) nem került elő. Az A. admetus aggteleki-karszti (Zádorfalva: 1987. VII. 17-19; Ragály, Trizs, Jósvafő; Gyulai etal. 1974), északnyugat-bükki (Járdánháza, Uppony), tarna-vidéki, nógrádi (Szécsény: Kőkapu) (Jablonkay 1974) és váci adatai szélesebb észak-magyarországi elterjedésről árulkodnak, amely Szlovákia határos területére is átnyúlhat, amint azt SzentIvány (1938) A. admetus adata a Kassa melletti Rás (Hraovík) környékéről alátámasztja. Kudrna (1974) tehát indokolatlanul cáfolja az "állítólagos" dél-szlovákiai A. admetus adatokat és törli a csehszlovák fajlistából. Argyronome laodice (Pallas, 1771) - Az Izra-völgyben közönséges, még szeptember elején is feltűnnek példányai. Hasonlóan nagy egyedszámban csak a Zempléni-hegységben láttam, a Bükkben tapasztalataim szerint alaposan megritkult. Napjainkban talán ez a legnyugatibb állandó populációja hazánkban. A század elején egy-egy példányát fogták Budakeszin (coll. MTM), a 60-as években pedig a Mátrában: Párád, leg. Marosházy (Jablonkay 1974), a ma szóba jöhető mátrai előfordulást azonban újabban nem erősítették meg. Thymelicus acteon (Rottemburg, 1775) - Gozmány (1968) szerint még lokális és ritka fajunk, az Izra-völgyhöz legközelebb a Bükk központi és déli részéről vannak szórványos adatok (Gyulai 1977). A tárgyalt területen 1991-1992-ben igen gyakori volt, példányai füzérben kergetőztek egymással. Repülési ideje rövid július derekára esik. Cupido osiris (Meigen, 1929) - Négy ismert hazai lelőhelye: Naszály, Zádorfalva, Szécsény, Szőlőske közül az utóbbi kettő mai állapota nem ismert, Zádorfalván sem láttam a 90-es években (1987-es gyűjtés). Az Izra-völgyben 1995. VI. 14-én fogtam. Előfordulása várható volt, mivel ugyanolyan helyeken él, mint az A. admetus. Brenthis ino (Rottemburg, 1775) - A legújabb adatok szerint terjeszkedő faj (Bálint 1991, 1994). Az Izra-völgyben 1992. VII. 23-án, 1994. VI. 30-án és VII. 7-én fogtam egy-egy példányát. A vizsgált területen egyelőre ritkaságszámba megy.