S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 56. (Budapest, 1995)

portjából a Hydropsyche taxonokat (főként a H. contubernalist) az első helyen említjük meg. A Heptagenia sulphured és a Potamanthus luteus kérészfajok, valamint a Gomphus vulgatissimus szitakötő elég gyakran szerepeltek a mintákban a vizsgált vízipoloskával együtt. Néhány szitakötő lárva (Calopteryx splendens, Platycnemis pennipes) pedig szin­te minden mintavételi helyen megtalálható állatok. Megítélésünk szerint a szitakötők kö­zött jó néhány olyan, ritkábban előkerülő faj van, amelyek a fenékjáró poloskához hason­lóan faunisztikai érdekességet jelentenek hazai vízfolyásainkban. Ezek a következők: Calopteryx virgo (Bódva, Kerka), Stylurus flavipes (Mosoni-Duna, Rába, Tisza), Ophio­gomphus cecilia (Bódva, Mosoni-Duna, Rába, Repce), Onychogomphus forcipatus (Bód­va, Kerka, Tisza). Tömegességére vonatkozó megfigyeléseink szerint általában szórványosan fordul elő. Csak néhány olyan vízfolyást illetve mintavételi szelvényt találtunk, amelyekben ki­fejezetten tömeges. A Kerka alsó szakaszán (Tornyiszentmiklós, Kerkaszentkirály, Sze­menyecsörnye) a torkolat irányában jelentősen növekszik egyedszámuk. Hasonlóan gaz­dagnak bizonyult a Mosoni-Duna, a Bódva és a Repce több szelvényben. Saját tapasztalataink is azt igazolják, hogy az állat kerüli a felszíni vizeket, s a na­gyobb méretű szilárd mederanyag alkotó elemei, a kövek, a kavicsok alatt az áramlási holtterekben rejtőzködik, ahol karmaival erőteljesen meg tud kapaszkodni. Akváriumi megfigyeléseink alapján rendkívül gyors és hatékony úszó, zavaráskor villámgyorsan menekül a vízfenékre. A többi vízipoloskához hasonlóan hosszú, úszósertékkel ellátott hátulsó lábaival egyszerre csapkod, emiatt úszása határozottan szaggatott. Ragadozó élet­módot folytat, minden apró mozgó állatot elkap. Szúró szájszerve aránylag hosszú, mint a hanyattúszó és a csíkpoloskáé. Akváriumi körülmények között - feltehetően az áramlás hiányában - csak rövid ideig él. További részletes faunisztikai feltárás során eddigi lelőhelyadatai feltehetően jelen­tősen bővülnek majd. Hazai felszíni vizeinkkel kapcsolatban - az eddigi vitathatatlan eredmények mellett is - még számos kutatni való akad. E helyen kívánunk köszönetet mondani Vásárhelyi Tamásnak, aki a szakirodalmat és a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának gyűjteményét rendelkezésünkre bocsátotta. LELŐHELYADATOK A lelőhelyadatok között szereplő rövidítések: az első négy kód - UTM koordináták; Ambrus András = AA; Bánkuti Károly = BK; Csányi Béla = CSB; Ebesfalvi Sarolta = ES; Juhász Péter = JP; Grégoire Koulbanis = GK; id. Kovács Tibor = iKT; Kovács Tibor = KT. DU87 Hídvégardó, Bódva 1992.05.05., 2, CSB; 1992.07.15., 1, CSB; 1994.08.01., 87, AA-BK­iKT-KT. ET17 Hortobágy, Dinnyés csatorna 1992.07.10., 5, CSB-JP. DU86 Szalonna, Bódva 1992.07.15., 1, CSB; 1994.04.27., 2, BK-KT; 1994.06.02., 2, AA-BK-JP-KT. DU85 Szendrőlád, közúti híd, Bódva 1992.07.15., 6, CSB. YN19 Gönyű, Duna 1992.07.21., * 2, CSB; 1992.08.31., 3, CSB. XP80 Ásványráró, Duna 1992.10.28., 18,CSB-GK; 1992.11.08., 11, CSB. FU33 Nagyhódos, Túr 1993.05.25., 1, AA-BK-KT.

Next

/
Thumbnails
Contents