S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 55. (Budapest, 1994)

Molylepkefaunisztikai újdonságok; a hazai Anchia-ía]ok elterjedése és a Duponchelia fovealis Zeller, 1847 első hazai adata New data for the Hungarian Microlepidoptera fauna: the Hungarian distribution ofAnchia species and the first Hungarian record of Duponchelia fovealis Zeller, 1847 1993 julius közepén két molykepkét kaptam meghatározásra a szombathelyi Kertész TSZ "begónia-telepéről". A lepkék a Duponchelia fovealis fajhoz tartoznak, melynek magyarországi előfordulási adata eddig nem volt ismert. Lepkénk a Dolichartria punctalis Den. et Schiff, és az Antigastra catalaunalis Dup. közé helyezendő be. A sokszor felvetődő probléma, behurcolt, terjedő vagy lappangó fajról van-e szó — itt is megjelenik. Ezekben az üvegházakban évek óta csak begóniával foglalkoznak. A begóniák származási helye: Szombathely (belső szaporítás); a Sasad TSZ (Budapest) és a Mann cég üvegházai (Hollandia, Alsmeer). A hernyóról a következőket tudjuk: a leveleken karéjos rágásnyomokat hagy, a levél fonákán, vagy a növény tövéhez közel a levélnyélre készített laza szövedékben tartózkodik, szinte zöld ill. barna. A lepke előfordulása Spuler (1910) szerint DNY-Európa. A MTM palearktikus gyűjteményében a következő lelőhelyekről van adat: Spanyolország, Murcia, Alberca (coll. Coma) 1929 VIII.; Málta, Salina 1955. VII. 6.; Görögország, Lakonia, Monemvasia 1979. VI. 5. leg. Gozmány et Christensen; Sardinia Musei 100 m. 1974. június 1. leg. Gozmány; Görögország: Naxos; Rodos, Idia 1976. 6. 20. CA. Pettersson; A lepke polifág, áprilistól májusig és augusztustól szeptemberig repül. 1993 június 4-én Szakonyfalun a vadászháznál gyűjtöttem 125 Hgl. fényénél. A nyirkos hűvös időben nem sok lepke repült a lepedőre. Reggelig mindössze 54 molyfajt sikerült feljegyeznem. Kilenc órakor elindultam, hogy a bokrokról felzavart lepkékkel egészítsem ki a fajlistát. Az Ágnes-forrás fölötti kis tisztásra már besütött a nap — minden csupa harmat —, de az erdőszegélyt még nem érte el. Megpillantottam egy a Ligustrum vulgare levelén pihenő Anchinia daphnella-t. A teljesen friss kelésű példányt sikerült beüvegelnem. Néhány perc múlva egy második példány is előkerült. Tápnövényét, a Daphne mezereum-ot az erdőszegélyben tucatszám találtam, de újabb lepkét nem. Másnap imágót nem sikerült lelnem, de a keresgélés közben feltűnt, hogy a boroszlánok levele itt-ott rágott, sőt némelyek fehér "keresztöltéssel" összeragasztottak. Tüzetes vizsgálat után találtam egy bábinget, majd élő sötétbarna bábokat. A bábok közül kettő a levéllemez közepéről függeszkedett, a többi a szárhoz rögzítve lógatta magát. Úgy néztek ki, mintha kis Melitaea- bábok lennének. A hajtáscsúcs alatt kb. 10 cm-re lógtak. A növény mozdítására könnyen lepotyogtak, ezért a lepkehálót alátéve gyűjtöttem be őket. Méret szerint volt 12 és 6 mm-es báb. Úgy tűnt, hogy a nagyobbak a nőstények, a kicsik a hímek. Hazafelé menet belepillantottam a hálóba és észrevettem, hogy egy friss kelésű A. daphnella rohangál benne. Gyorsan beköltöztettem egy befőttesüvegbe, ahol annak rendje és módja szerint kifeszült a szárnya.