S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

Ezt a javaslatot a következőkben foglalom össze. 1/ Tisztelettel javaslom a „háromfokozatú" emlékplakett megszüntetését és három önálló kitüntetéssé alakítását. Társaságunk legnagyobb kiadott kitüntetése a Frivaldszky Imre érem lenne. Ez a jelenlegi arany fokozatnak felelne meg, azaz annak adományozható, „aki az entomológia terén kiemelkedő munkásságot fejtett ki" és a „Magyar Rovartani Társaság munkáját mindig hűségesen támogatta". Az adományozás feltételeinek pontos kialakításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy e legmagasabb kitüntetést amatőr és professzionális rovarász tagtársaink egyaránt megkaphassák. A Frivaldszky Imre érem Társaságunk legmagasabb kitüntetése, de nem volna kívánatos, hogy a nem-magyar állampolgárokat eleve kizárjuk a kiválaszthatók köréből. Ugyancsak nem volna tanácsos kirekeszteni az elismerésből a magyarok külföldön végzett munkájának elismerését. Az érem formája a mai arany „emlékplakett" formájának felelne meg, azaz a meglévő nyers érmek korlátlanul felhasználhatók. (Korábbi javaslatomban megfontolásra érdemesnek ajánlottam, hogy a kitüntetés neve is megváltozzék és olyan magyar rovarászról nevezzük el (Szelényi G., Kaszab Z., Kertész K., Soós A.), aki a tudományban többet ért el és nemzetközileg is ismertebb, mint Frivaldszky. A változtatás további költségekkel járna, ezért ehhez a változtatási javaslathoz nem ragaszkodom). 21A másik kitüntetés a Bíró Lajos érem lehetne. Ezt egyértelműen a gyűjtők, a kiemelkedő értékű gyűjtemények megalkotóinak kitüntetése lenne. Az adományozáskor nem lehet szempont, hogy valaki professzionális, azaz pl. múzeumi kurátor, vagy un. amatőr gyűjtő. Az elbírált tevékenységhez hozzátartoznék, hogy a gyűjteménynek el kell érnie egy bizonyos feldolgozási fokot, azonban az adományozáskor nem a tudományos közlemények száma és színvonala, hanem a kiváló gyűjtemény az elismert érdem. Az előbbi kitüntetéssel szemben kizárólag Magyarországon őrzött gyűjtemény elismeréseként kerülhetne kiosztásra. 3/ A harmadik kitüntetés a Dudich Endre érem. Ezt a kitüntetést - kivétel nélkül - olyan fiatal, azaz 35 év alatti magyar rovarász kaphatná, aki a rovartani tudományban már addig kiemelkedő eredményeket ért el és Társaságunk munkájában aktívan részt vett. Ez a változtatás tehát az indoklásban is más, mint az eredeti dokumentumnak a bronz fokozatra vonatkozó része. Az utóbbi két kitüntetés formája szerint kb. 50 mm átmérőjű, lapos érem lenne. Egyik oldalán Társaságunk neve (köriratban) és emblémája szerepelne, előlapján a névadó Biró Lajos/Dudich Endre képmása és a kitüntetés neve. A kitüntetett nevét az érmen nem kell feltüntetni, hiszen az oklevél éppen annak tanúsítására szolgál, hogy az illetékes grémium valóban az illető személyt tüntette ki az adott évben. A változtatás fő indokaként előadom, hogy az elmúlt 31 évben az emlékplakett adományozásakor a Frivaldszky-plakettbizottság nem tartotta magát az eredeti dokumentumhoz. Ami a bronz fokozatnak nem fiatal rovarász számára és nem egyes fontos munkáik elismeréseként való kiadását illeti, ez nem okozott bajt, pusztán konstatálnunk kell az eredeti cél megváltoztatását. Az ezüstfokozat valamiféle „pótaranyként" való kezelése azonban Társaságunknak erkölcsi kárt okozott azáltal, hogy igen érdemes tagjainkat „jutalmaztuk" vele; az évek során ide-oda csúszott a megítélés az „amatőr" kitüntetés és a „majdnem aranyos" tudós elismerése között. A jelenlegi kitüntetés valójában nem plakett, és a helytelen szóhasználat megszüntetésére a javasolt változtatások adnák meg a lehetőséget. Kitüntetéseink rendszerének átalakítása természetesen igen komoly anyagi kihatásokkal (költségekkel) járna. Úgy gondolom azonban, eljött az ideje, hogy a korunkban itthon működő más szakmai társaságok kitüntetéseitől, illetve a világ jól működő rovartani társaságai kitüntetési rendszereitől való sajnálatos elmaradásunkat megszüntessük. Javaslom a jelölés formája az legyen, hogy a közgyűlést megelőző szeptember 1-től írásos