S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

tabbá vált, Kozár Ferenc érdeklődése a pajzstetvek tápnövény viszonyaira is kiterjedt. Nemcsak az említett elméletet támogató értékes adatokat szolgáltatott, hanem a fajok tápnövény és biogeográfiai viszonyait feltáró önálló publikációkat jelentetett meg és aktív résztvevőjévé vált a rovar-tápnövény szimpóziumoknak. A legutóbbi időben egy jelentős és vitathatatlanul ellentmondásos terület foglalkoztatja, a bolygónkon észlelhető globális felmelegedés és a tapasztalható fajelterjedés változások korrelációjának lehetősége. Eddig mintegy 218 tudományos dolgozata, 2 szakkönyve és számtalan egyéb publikációja jelent meg. Kosztarab Mihály-jal közösen írta meg Közép-Európa pajzstetű monográfiáját. A Fauna Hurgariae sorozat pajzstetű határozó kötete, az első a maga nemében az Állattani Osztályon, pedig már 1978-ban publikálásra került. Kozár Ferenc 5 tudományra nézve új genuszt és 16 tudományra nézve új pajzstetű fajt írt le. A tudományos közösség érdekében végzett munkája a különböző akadémiai és nemzetközi bizottságokban és az új szakemberek képzésén keresztül folyik. E feladatok közül kiemelendő az 1985 óta, a TMB Általános Biológiai Szakbizottságban végzett titkársági teendők ellátása. 1991-től a MAE Állattani Szakosztályának az elnöke. A Magyar Rovartani Társaságnak 1967-óta, választmányának szinte folyamatosan tagja. Előadásokkal rendszeresen jelentkezik. A MRT Frivaldszky Emlékplakett Bizottsága úgy határozott, hogy dr. Kozár Ferenc hozzájárulását a magyar rovartan fejlődéséhez az ezüst fokozat adományozásával ismeri el. SZABÓKY CSABA MÉLTATÁSA Szabóky Csaba több, mint 25 éve foglalkozik lepkészettel. Amikor csaknem kereken 20 évvel ezelőtt először találkoztunk (írja Ronkay László), már komoly, szépen rendezett molyés nagylepkegyűjteménnyel rendelkezett. Mint kizárólag nagylepkékkel foglalkozó amatőr, jól emlékszem, milyen szeretettel és konok elszántsággal kutatta, gyűjtötte és dolgozta fel molylepke it, noha kezdetben - a többi fiatal lepkészhez hasonlóan - elsősorban nagy lepkékkel foglalkozott. Az elmúlt hosszú időszakban érdeklődése mindinkább a molyok felé fordult, és napjainkra a Kárpát-medencei molylepkefauna kiváló ismerőjévé, kiemelkedő amatőr molylepkésszé vált. Kezdetben Budapest környékén gyűjtött elsősorban, de már igen korán, a hetvenes évek elejétől bekapcsolódott két nagyobb hazai tájegység, a Bakony és a Balaton-felvidék, valamint a Zempléni-hegység faunisztikai feltárásába. Kedvenc gyűjtőhelyei Szigliget, Nyirád környéke és Rostalló voltak, ezekről a helyekről valóban reprezentatív anyaggal rendelkezik. 1977-ben kapcsolódott be a „Bakony természeti képe" kutatási programba, amelynek keretében nemcsak a Bakony lepkefaunájának vált jelentős kutatójává, de emellett felállította a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum molylepke gyűjteményét. Nem sokkal később a Bakony molylepkefaunájára vonatkozó addigi ismereteket összefoglaló alapvető tanulmányt jelentetett meg. A nyolcvanas évektől kezdve rendszeresen jelentek meg a hazai molylepkefauna újdonságait tartalmazó közleményei, több tucat molylepkefaj első hazai adatainak közlése fűződik nevéhez. Ebben az időszakban már mindenekelőtt molylepkékkel foglalkozott, nagylepkegyűjteményének legnagyobb része a Természettudományi Múzeumba került. Részese volt három hazai nemzeti parkunk és a Barcsi Borókás faunafeltáró kutatásainak. A magyarországi nemzeti parkok faunáját ismertető sorozat, továbbá a Bátorliget II. kötet lepkészeti munkáinak társszerzője. Gyűjtőtevékenységét ebben az időszakban terjesztette ki a Balkánra és Kisázsiára. Többszörjárt Bulgáriában és Törökországban, ahol eredményes nagylepke gyűjtések mellett - nem