S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

A fajok határozókulcsa Leiopsammodius Rakovic, 1981 1 (2) A tizedik közterecske már a szárnyfedő közepe táján elenyészik, nem éri el a szárnyfedő csúcsát. Az utótori melltőlemez hosszanti középvonalában elhelyezkedő barázda elöl megrövidült. 2,2 mm. (Magyarország: Szeged) Leiopsammodius haruspex (Ádám, 1980) 2(1) A tizedik közterecske majdnem eléri a szárnyfedő csúcsát (csak a szárnyfedő harmadik negyedében kezd elenyészni). Az utótori melltőlemez hosszanti középvonalában elhelyezkedő barázda teljes. 2,6 mm. (Bulgária, Görögország, Szerbia: Deliblát, Susara) Leiopsammodius belloi (Pierotti, 1980) Psammodius Fallén, 1807 1 (4) Az előhát szegélyszőrei finomak, inkább szőrszerűek, a végükön kihegyezettek. 2 (3) A test megnyúlt, hátrafelé gyengén kiszélesedő. A teljesen kiszíneződött példányok sötét színűek (legtöbbször vörösesbarnák vagy feketésbarnák). A szemek nagyok, megközelítőleg akkorák, mint a csáplegyező. A tizedik közterecske csaknem eléri a szárnyfedő csúcsát (csak a szárnyfedő harmadik negyedében kezd elenyészni). A hártyás szárnyak jól fejlettek. A hátulsó lábfej hosszú, hosszabb, mint a hátulsó lábszár végének átmérője. A karmok kicsik. 2,5-3,4 mm. (Észak-Afrika, Dél-Európa, KisÁzsia, Belső-Ázsia; Magyarország: Szeged) Psammodius laevipennis A. Costa, 1844 3 (2) A test rövid, hátrafelé erősen kiszélesedő. A teljesen kiszíneződött példányok világos színűek (legtöbbször barnássárgák vagy sárgásbarnák). A szemek aprók, lényegesen kisebbek, mint a csáplegyező. A tizedik közterecske már a szárnyfedő közepe táján elenyészik, nem éri el a szárnyfedő csúcsát. A hártyás szárnyak csökevények. A hátulsó lábfej rövid, legfeljebb olyan hosszú, mint a hátulsó lábszár végének átmérője. A karmok nagyon aprók. 2,5-3,4 mm. (Libanon, Tunézia, Itália, Szicília; Magyarország: Isaszeg) Psammodius nocturnus Reitter, 1892 4(1) Az előhát szegélyszőrei durvák, inkább sörteszerűek, a végükön kiszélesedők. 5 (6) A pofa szőrökkel szegélyezett. Az előhát szegélyszőrei viszonylag hosszúk, sűrűn állnak Ça szőrök száma az elülső és a hátulsó szöglet között legtöbbször 14). 2,6-3,6 mm. (Észak-Afrika, Közép- és Dél-Európa, Kaukázus, Kis-Ázsia; Magyarország: Balatonfüred, Budapest, Gödöllő, Isaszeg, Kalocsa, Monor, Pilisvörösvár, Siófok, Székesfehérvár, Taksony) Psammodius pierottii Pittino, 1978 6 (5) A pofa szőrtelen. Az előhát szegélyszőrei viszonylag rövidek, ritkásan állók (a szőrök száma az elülső és a hátulsó szöglet között legtöbbször 12). 7 (8) A teljesen kiszíneződött példányok sötét színűek (legtöbbször sötétbarnák vagy barnásfeketék). A hátulsó lábszár csak a végén szélesedik ki jelentősebben. A hátulsó lábfej viszonylag hosszú. A karmok kicsik. 2,2-3,9 mm. (Európa, Kaukázus, Irán; Magyarország: Ágasegyháza, Balatonkenese, Bocsa, Budapest, Gödöllő, Győr, Pálháza, Ságvár, Siófok, Szeged, Szigetbecse, Taksony) Psammodius asper (Fabricius, 1775) 8(7) A teljesen kiszíneződött példányok világos színűek (legtöbbször vörösesbarnák). A hátulsó lábszár már a hátulsó harmadában jelentősen kiszélesedik. A hátulsó lábfej viszonylag rövid. A karmok nagyon aprók, szőrszerűek. 2,4-3,3 mm. (Szerbia: Gre-