S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

Lycaena dispar hungarica (Haworth, 1803): N, K, P. Everes argiades (Pallas, 1771): N, K, P. Everes decolorata (Staudinger, 1868): K, P. Cupido minimus (Fuessly, 1775): P. Celastrina argiolus (Linnaeus, 1758): N, K, P. Philotes schiffermuelleri (Hemming, 1931): N. Maculinea teleius (Denis et Schiffermüller, 1775): N, K. Maculinea alcon (Denis et Schiffermüller, 1775): N. Maculinea arion (Linnaeus, 1758): K. Plebejus argyrognomon (Bergsträsser, 1779): K. Plebejus argus (Linnaeus, 1758): N, K, P. Aricia agestis (Denis et Schiffermüller, 1775): N, K. Polyommatus icarus (Rottemburg, 1775): N, K, P. Lysandra coridon (Poda, 1761): N, K. Meleageria daphnis (Denis et Schiffermüller, 1775): N, K. Riodinidae Hamearis lucina (Linnaeus, 1758): N, K. FARKAS Sándor, Szekszárd Br en this ino (Rottemburg, 1775) a Bükk hegységből (Lepidoptera, Nymphalidae) Brenthis ino (Rottemburg, 1775) from the Bükk Mountains (Lepidoptera, Nymphalidae) 1991. Junius 23-án a Bükk hegység délkeleti részén lévő Kiskőmázsán a Brenthis ino gyöngyházlepke egy friss példányát fogtam. A példányra azonnal felfigyeltem, hiszen a faj röpte igen jellegzetes, aki már látta nagyobb mennyiségben repülni, azonnal felismeri. Fél óra leforgása alatt még három példányt figyeltem meg ugyanezen a helyen. Az élőhely Ligustrum-os tölgyes bokorerdő széle, mely Filipendula-vd\ tarkított rétekben folytatódik. A faj Dél-és Közép-Európában nagyon lokális, míg északon sokkal elterjedtebb. Areáján belül több ökológiai típusa van. Az észak-európai populációk főleg lápréteken élnek, igen nagy egyedszámban, a nőstény imágók erősen lilás árnyalatúak. Ez a típus él a Felvidék láprétjein (Stratena, Vernár, stb.) is. Az Aggteleki Karszt töbörrétjein egy kisebb, vörösebb színezetű típus él nagy egyedszámban. A harmadik típus a bokorerdők, beerdősülő irtások Ligustrum-os szegélyeihez kötődik, nagyon lokális, egyedszáma alacsonyabb. Ez a forma eddig a Vértesből volt ismert (magam a Tócsa-völgyben találtam), és most előkerült a Bükkből. Megjegyzem még, hogy a Fauna Hung, sorozat Diurna kötetében, Gozmány még Szár és Izsák lelőhelyekről is említi a faj század eleji előfordulását. Az imágókat a virágzó Ligu

strum-okon láttam táplálkozni. A lárvák Hruby (1964) és Gozmány (1968) szerint Filipendula-, Rubus fajokon, Aruncus vulgárison és Sanguisorba officinalis-on élnek. Az általam talált populációk esetében a Filipendula a legvalószínűbb. A megtalált bükki populáció fennmaradása erősen