S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

A vizsgálatok márciustól október elejéig tartottak. A napi felvételezések 10 órakor, nyári időszámítás alatt 9 órakor kezdődtek. Az Alsó-Tisza menti lelőhelyeken a felvételezések két, ritkán három hetes időközönként történtek. A Közép-, és Felső- Tisza menti vizsgálatok virágzási aszpektusonként a technikai nehézségek miatt, tömbösítve voltak. Előfordult, hogy egy nap folyamán a megadott módszerek szerint két lelőhelyen is folytattam gyűjtéseket. Egy gyeptársulás viráglátogató hártyásszárnyúinak populációit a nagy fajszám és a viszonylag kis egyedszám jellemzi. így a vizsgált gyeptársulásban is a vadméh fajok napi rajzásdinamikáját, a kevés példányszám miatt nem lehet egyértelműen megállapítani. Itt a rajzásdinamikai értékelés alatt a fajoknak a tavasztól-őszig tartó repülési idejét értem. Irodalmi áttekintés A fajértékelést a megadott szempontok szerint irodalmi ismeretek és a saját gyűjtési tevékenységem és tapasztalatom alapján adom meg. A méhszerű fajok környezeti feltételei közül - a táplálkozási és fészkelési lehetőségek mellett - a klimatikus tényezők a legjelentősebbek. Pittioni és Schmidt (1942) dolgozata a hártyásszárnyúak elterjedését és felosztását környezeti, domborzati viszonyok figyelembevételével tárgyalta. A fajok ökológiai szempontok szerinti osztályozását Móczár L. (1948), Posner (1952) hymenopterológiai munkáikban gyakran alkalmazták. A méhszerűeknél Pittioni és Schmidt (1942) munkáiból sok vadméh fajra tett megállapítást átvettem, viszont sok fajnál revideáltam vagy az osztályozatlanoknál elkészítettem a csoport besorolást. A fajok klíma-tűrőképesség szerinti osztályozásában a klasszikus publikációk mellett több mint másfél évtizedes tapasztalataimra támaszkodtam (Tanács 1981; 1982; 1985; Tanács és Józan 1985), a faj élőhely jelleg és klíma feljegyzései nyomán. A vadméh fajok rajzásidő szerinti osztályozására és azok elveire Benedek munkái utalnak (1968a, 1968b). Egyes családoknál a fajok fenológiájának, rajzásidejének tanulmányozására felhasználtam Kocourek (1966), Móczár L. és Warncke (1972), Móczár M. (1967) és Móczár L. és Schwarz (1968) munkáit. Ezek a munkák a Kárpátmedence méhszerű fajainak rajzásidejét elemzik. A magyar hártyásszárnyú irodalomban Móczár M. utalt részletesen (1960) a Kárpát-medencében előforduló álarcosméhek földrajzi elterjedésére. Ezt újabb ökofaunisztikai és ökológiai munkák is jelzik (Benedek 1976; Tanács 1981; 1982). Az Andrenidae család fajairól, Schmiedeknecht (1930), Stöckhert (1930), valamint az újabb munkák Oszchniuk (1977), Osychniuk, Panfilov és Ponomarjeva (1978), Dylewska (1974, 1987) szolgáltatnak adatokat a földrajzi elterjedéshez. A Halktus és Lasioglossum nemekre vonatkoztatva Ebmer revíziós munkáiban (1969-1971) jelentős információs anyagot közölt a fajok földrajzi elterjedésére. Móczár M. (1958) a Megachilidae család fajainál jelezte a földrajzi elterjedést. Az utolsó két évtized Megachilidae revíziós közleményei - utalásokat téve a fajok földrajzi elterjedésére - elsősorban Pasteels (1965), Tkalcu (1967, 1970, 1974a, 1974b, 1974c, 1975, 1977, 1979), Rebmann (1968) és Warncke (1980) nevéhez fűződnek A Tetralonia nem egyes fajainál Tkalcu (1979), míg Warncke (1982) az Anthophoridae családba tartozó élősködő méneknél utaltak a fajok földrajzi elterjedésére. Móczár M. (1953, 1957), Reinig (1976), Delmas (1976), Rasmont (1983), Őzbek (1983), regionális jelleggel a finn szerzők Pullaianen (1979), valamint Pekkarinen, Terras, Viramo és Pasteels (1981) közöltek adatokat a Bombus, Megabombus és Pyrobombus és Psithyrus fajok földrajzi elterjedésére. Az eddig megjelent apidológiai munkák nem tartalmaztak egy átfogó, objektív,