S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

exiguum Boh.: T, Gy, VII, lf. - Mesagroicus obscurus Boh.: Fűz, N, VI, 3a. Calosirus terminatus Hrbst: Br, IV, la. - Hylobius transversovittatus Goeze: Td, VI, 3a. - Hylobius abietis L.: T, Gy, VII, 3e. - Barypeithes styriacus Seidl.: T, Gy, VII, 3a. - Sphenophorus striatopunctatus Goeze.: Fö, IV, la. - Strophosomus melanogrammus Först.:Td, VII, la. - Neoplintus porcatus Panz.: Td, VI, lf. SCOLYTIDAE Hylesinus crenatus F.: Gy, V, lf. - Xyleborus monographus F.: K, VIII, 3e. Taphrorychus bicolor Herbst: T, VII, lf. - Scolytus mali Bechst.: T, Gy, VIII, lf. - Scolytus rugulosus Müll.: T, VI, lf. - Anisandrus dispar F.: T, V, lf. - Platypus cylindrus F.: T, Gy, VII, la. Megjegyzések jellegzetes és országosan ritka fajokról Carabus scheidleri praescheidleri Mandl: ez az alfaj eddig csak a Mecsekhegységből volt ismert, a Drávasík bogárfaunájának új adata. Leistus piceus Fröl.: a Dunántúlon eddig mindössze 5 területről volt ismert: Kőszegi-hegység, Bakony, Mecsek, Zselic és Zákány. Ezen új adatot nézve a legkevésbé hegyvidéki terület Kétújfalu. Előfordulása a Dél-Dunántúlon reliktum jellegű. Közép-Európában magas hegységekben az erdőhatár felett is él. Bembidion elongatum Dej.: előfordul Közép-Európa déli részén, a Földközitenger táján. Nálunk nagyon ritka: egy bakonyi adat, egy régi "Montes-Mecsek" adat. További lelőhelyei: Vajdahunyad, Bosznia, Papuk-hegység. Bembidion doris Panz.: észak-kelet-európai, Szibériáig terjedő faj, faunaterületünkön ritka. Trechus obtusus Er.: a teljes hazai anyag alapján összesen 8 lelőhelyről ismert faj. Atlantikus faunaelem, a kontinentális klímát nem viseli el. Minden eddigi lelőhelye a Dunántúlra esik. Ritka. Perigona nigriceps Dej.: Európában többfelé előfordul, de ritka kozmopolita faj. Callistus lunatus F.: meleg- és nedvességkedvelő faj, kevés hazai lelőhellyel, néhány példányszámban. A Drávasík bogárfaunájára új. Bradycellus verbasci Duft.: fő elterjedési területe a mediterrán országokra esik, de elterjedése észak felé Közép-Európa nyugati részein és Dánián keresztül Dél-Svédországig húzódik. Az összelterjédesből és a hazai adatokból megállapítható, hogy a kontinentális, hideg telű területeket kerüli. Hazai lelőhelyei az ország délnyugati, enyhe januári középhőmérsékletű vidékein vannak. Acupalpus skrimshireanus Step.: meleg- és nedvességkedvelő, ritka, holomediterrán áreatípusú faj. Dromius quadrisignatus Dej.: Nyugat-Európában Hollandiáig, Dél-Európában Erdélyig terjed. Hazánkban általában ritka. Polystichus connexus Fourcr.: Észak-Afrikától, Délnyugat-Európán át Szibériáig elterjedt. Közép-Európa meleg területein él, de ritka. Drypta dentata Rossi.: mediterrán faunaelem. Csehországban már nem él, csak Morvaországban és Szlovákiában. Nedves talajú erdőszegélyek, ritkás füzesek jellegzetes faja. Teretrius fabricii Mazur: előfordul Európában, a Kaukázusban, Szibéria déli részének hegyeiben, Mongóliában. Magyarországon meglehetősen ritka, az Alföld és a dombvidék, valamint az alacsonyabb hegyvidék erdős területein találták.