S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

A terület kikutatlansága, földrajzi, hőmérsékleti, csapadékjárási viszonyai teszik érdekessé, egyedülálló bogarász területté az országban. A feldolgozás során 1 faunára új, és több országosan ritka bogárfaj került elő. Egyes családok meghatározásában segítségemre voltak: dr. Horvatovich Sándor (Carabidae), Ádám László (Staphylinidae, Dytiscidae), dr. Merkl Ottó (több ritka, nehezen meghatározható bogárfaj), Köteles László (Scarabaeidae: Aphodius, Onthophagus), Markó Viktor és Podlussány Attila (Curculionidae, Scolytidae). Az előkerült 699 faj alapján Kétújfalu környékének bogárvilága atlanto-mediterrán, horvátországi faunára emlékeztető képet mutat, a területen érvényesülő földrajzi tényezőknek megfelelően. Geomorfológia A Drávasík megyénkre eső része alföldi jellegű terület. Kialakulása és mai domborzata alföldi típusnak minősíthető, szemben a szomszédságban fekvő más morfológiai körzetekkel. Felszíni fejlődésére a süllyedő tendencia a jellemző. Éghajlat A Dráva-menti síkság Baranya megye legmelegebb területe. A síkság déli részének évi középhőmérséklete 11 °C körüli, a táj középső és északi határán pedig 10,5-11 °C közötti évi átlaghőmérséklet a jellemző. A Dráva-menti síkságon nyugat felé haladva a csapadék évi mennyisége 700 mm fölé emelkedik, így Harkány vidékén 707 mm, Sellyén 710 mm, Kétújfalun már 734 mm és Barcsnál 774 mm. A Dráva-síkon a csapadék évi menetére jellemző a kettős maximum. A fő maximum tavasz végén és nyár elején jelentkezik, így a területen a legcsapadékosabb hónap a június. Egyedül Kétújfaluban és környékén az október, itt a júniusi átlag 79 mm az októberi 80 mm. Ebben az időszakban az évi csapadékmennyiségnek a 10-11%-a hullik le. Ebből az adatból is kitűnik, hogy a terület délnyugati részén, Kétújfaluban meghaladja a tavasz-nyár eleji maximumot, így kifejezett második maximum jelentkezik. Ez a körülmény a mediterrán hatás legfontosabb jellemzője és ez adja meg a terület szubmediterrán jeligét. A kettős minimum közül, a fő minimum januárban vagy februárban alakul ki. A terület nyugati részének csapadékosabb volta még ekkor is kitűnik. Kétújfalu 70 éves januári sorozatában a leggyakoribb havi átlag 37-40 mm-el magasabb pl. Villány értékeinél. Kétújfalu éves csapadék-értékeinek minimuma nyáron és télen, maximuma ősszel és tavasszal mutatkozik. Miután a nyári maximum nem olyan határozott, mint hazánk más vidékein, az egész évi menetet figyelembe véve felismerhetjük a szubmediterrán jellemzőket. A terület növényzete A községet erős emberi behatás alatt álló területek övezik, azonban a nagyarányú mezőgazdasági és erdészeti munkálatok ellenére, ha csak foltokban is, de akadnak a környék eredeti növénytakaróját idéző maradványerdők, pl: kőristölgy-szil-ligeterdők, a Dráva kiöntési területére emlékeztető nedves, lápos, sík területek. A Dráva-sík növényföldrajzilag az Alföld része. A mediterrán és illír elemek nagy számában a Balkánnak, a Mecseknek és a Fruska Gorának a befolyása érez-