S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)
a legtöbb helyen nincsenek mind együtt meg, itt viszont egy helyen megvannak). Míg a legtöbb fenyvesben csak néhány faj egy-két egyedét lehet egy éjszaka alatt megfogni, itt a nagy fajszám mellett igen nagyok az egyedszámok is a legtöbb fajból. Előfordult például, hogy az E. occulta L. fajból egy éjszaka alatt több mint száz jött, de néhány ritkább, nehezebben gyűjthető fajból is tíznél több. Természetesen a második lényeges különbség az itteni lápos vidékekhez kötődő néhány faj megléte. Ilyenek a Potymixis gemmea Tr. és a Lithomoia solidaginis L., amelyeknek a Kárpátokból alig van egy-két adatuk, a medencéből pedig egy sem. Mindkét faj lényeges színezőelem, az észak-európai lápos területek tipikus fajai. További jellegzetessége a területnek a nyírhez (v. nyírhez és égerhez) kötődő fajok nagy faj- és főleg egyedszáma. Dyenek az Enargia paleacea Esp, Acronicta alni L, A. teporina L. és - bár nem bagolylepkék - sokféle púposszövő (Notodontidae) araszoló (Geometridae) faj. Igen lényeges színezőelemei a területnek az a néhány faj (Euxoa binvia Den. et Schiff, Ochropleura musiva Hbn, Parexarnis fiigax Tr.), amelyek a nyílt területekhez (főleg bizonyos típusú sziklagyepekhez, hegyi sztyepekhez) kötődnek. Jelentőségük abban van, hogy míg a területen (ill. a kárpáti fenyvesekben) élő fajok szinte mind az euro-szibiriai faunakör mező- v. hygrofil tagjai, addig ezek a száraz magashegységek xeromontán fajai és a dél-szibiriai-tibeti, ill. a kis-ázsiai faunakörhöz kapcsolódnak. A Photedes captiuncula delattini Varga és Oligia literosa Haw. fajokkal együtt, meglétük a Tornai Karszt faunájával való kapcsolatot mutatja. A terület faunájának alapvetően kárpáti jellegét nagyon meghatározzák a nedves rétekhez, mesofil hegyi kaszálókhoz kötődő fajok (Eriopygodes imbecilla Fabr, Cerapteryx graminis K, sok Leucania-, Mythimna- és Apamea-íaj) és méginkább a magaskórós társulások (altoherbosa) nedvességkedvező fajai, mint pl.: Diarsia brunnea D. et Schiff, Autographa pulchrina Haw, A. jota L, A. bractea D. et Schiff, és még sok más). Ezek a nyári aszpektus legjellemzőbb fajai a területen. Feltűnő, hogy míg a Kárpát-medence belső területein igen fajgazdag a kora tavaszi, nyár eleji, nyár közepi, és ősz közepi aszpektus, addig itt egyetlen fajgazdag időszak van (mint Észak-Európában), a július. A tavasz és nyár eleje nagyon fajszegény, úgyszintén az augusztus 6-10-e utáni időszak is. Ennek ellenére a terület még hozhat új dolgokat, éppen leginkább a fajszegény időszakokban, pl.: remélhető a Lithophane consocia Bork, esetleg L. lamda Fabr, Anarta myrtilli L. stb. fajok előkerülése a további gyűjtések során. A gyűjtött fajok jegyzéke A jegyzék összeállításánál a M. Fibiger és H. Hacker által publikált Systematic List of the Noctuidae of Europe-Esperiana 2, pp. (1-109) legújabb rendszert használom. Részletes^ adatokat csak a faunisztikailag, állatföldrajzilag érdekes fajok esetében közlök, kiegészítve kevés kommentárral a faj elterjedéséről a Kárpátokban és a Kárpátmedencében. HERMINIINAE Trisatelex emortualis (D. et Schiff, 1775), - Paracolax tristalis (Fabr, 1794) (=glaucinalis auct, nec Linnaeus 1758), - Herminia tarsipennalis (Tr. 1835), - H. tarsicrinalis (Knoch, 1782), - H. grísealis (D. et Schiff, 1775), - Polypogon tentacularia (L, 1758), - P. hinaus Scop, 1763).