S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)

Az Athous circumscriptus Candèze, 1860 (Coleoptera: Elateridae) előfordulása Dél-Magyarországon és lárvájának leírása The occurrence of Athous circumscriptus Candèze, I860 (Coleoptera, Elateridae) in Southern Hungary and the description of its larva Jugoszláviában, a Magyarországgal határos Vajdaság szántóföldjeiben talált cs Athous sp.-vel jelölt drótféreg faj (Vukasovic et al. 1970, Camprag et al. 1985) minden valószínűség szerint azonos a hazai talaj felvételezések anyagából is előkerült Athous-szal (Szarukán 1976, 1977) Ezt a fajt észlelhették Tersztyánszky és Tóth (1986) is korábbi országos felméréseik során, csak a meghatározási nehézségek miatt - Dolin (1978) drótféreghatározójában sem szerepel ez a faj - a hozzá hasonló Denticollis rubens Piller et Mittcrpacher, 1783 fajnak vélték. Ezt azonban kizárják nemcsak morfológiai jellegzetességei (a homloklemez hátsó lebenyének alakja, a 8. potrohszervény légzőnyílásának elhelyezkedése, színezete, stb), hanem biológiai-ökológiai sajátságai is. A Denticollis rubens ugyanis nedves, hűvös, árnyékos helyeken, tölgy, bükk, éger kérge alatt fejlődik (Bérci 1979) és korhadó fában él (Dolin 1978). A rendelkezésemre álló talaj felvételezési adatok alapján megállapíthattam, hogy ez az Athous faj az ország déli területein, réti jellegű szántók talajában fordul elő, különösen akkor, ha a közelben gyepes terület (rét) is van. Mivel a lárvákat kinevelnem nem sikerült, az említett vidéken az imágók hálózásával is megpróbálkoztam. Többszöri sikertelen gyűjtőút után 1979 nyarán (június 26.) végre szerencsével jártam és 8 hím példányt fogtam az ismeretlen pattanóbogárból. Az állatok St. Laibner - akinek ezúton is köszönöm fáradozásait - 1980. évi határozása szerint az Athous circumscriptus Candèze, 1860 fajhoz tartoznak Müller (1912) ezt a fajt dél-alpi-illír formának tartja, s előfordulását a dél-magyarországi hegyekből is említi (Dolin viszont a lárva hazai elterjedéséből következtetve az Athous proximus Hampe, 1864 fajt valószínűsítette). A faj az általam ismert lelőhelyeit az 1. ábrán szemléltetem. A lárva kifejletten meghaladja a 2 cm-es hosszúságot, kissé lapított, a testét fedő pajzsok sárgavörös színűek Legfeltűnőbb tulajdonsága - egyéb Athous-okkal szemben - hátpajzsainak sűrű és szabálytalan harántráncolata, amely skulptúra nagyszámú harántbemélyedés kiemelkedő éléből áll össze. Az említett harántráncolat csaknem az egész hátlemezre kiterjed, csupán a harántsorban álló serteszőrök mögött hiányzik. A 8. potrohszelvény harántráncolata hátul, középen megszakad ugyan, de a többi potrohszelvényen teljes. A tor hátlemezein ez a ráncolat gyengébb, az előhát pedig csaknem teljesen sima. A potroh hasi pajzsának skulplúrája hasonló harántráncolatot mutat. A farnyúlványok (urogomphi) küső ága erősen fejlett, felhajló (2-3. ábra), a belső ágak kicsik, csaknem összeérnek, s megközelítően szabályos kör alakú teret határolnak. A farnyúlványok nagyjából olyan szélesek, mint a köztük levő kimetszés. A farokszelvény háti mezejének oldalszegélyén rendszerint 3-3 (olykor még egy kisebb negyedik) jól fejlett sertchordó szemölcs látható. Az utolsó szemölcs alatt, egy oldalról látható, kisebb méretű további szemölcs is van. A háti mezőn két hosszabb benyomat van, közöttük egy rövidebb a kimetszés fölöt^ helyezkedik el. A homloklemez (4. ábra) hátsó lebenyének vége egyenesen levágott, a lebeny nagyjából olyan hosszú, mint széles, legszélesebb része a felezőpont előtt van. A hátsó lebeny hosszabb, mint a homloklemez további, elülső része, s ez utóbbi nagyjából olyan hosszú,