S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)
Adatok az Oxyptilus distans Zeller, 1847 és az Emmelina jezonica pseudojezonica Derra, 1987 (Lepidoptera: Pterophoridae) ismeretéhez Data to the knowledge of Oxyptilus distans Zeller, 1847 and Emmelina jezonica pseudojezonica Derra, 1987 (Lepidoptera, Pterophoridae) Az Oxyptilus distans Zellernek a magyarországi irodalmakban közölt morfológiája több szempontból korrekcióra szorul különösen a szárnyak rajzolatát illetően (vö. Gozmány 1963: 4. ábra, D). Nagyobb sorozatok átvizsgálása és genitalia elemzése után megállapítható volt, hogy a distans habitusképe lényegesen eltér a faunafüzetben ábrázolttól. Az 1. ábrán az elülső szárny, a 2. ábrán a hátulsó szárny distans-ra jellemző habitusképét mutatom be. Mivel a kicsiny és törékeny faj igen ritkán kerül teljesen hibátlan állapotban a gyűjteményekbe, a pontos identifikációhoz feltétlen szükséges a genitáliák vizsgálata is (ld. 3. és 4. ábrákon). Azon nézet, miszerint a Oxyptilus distans genitáliája a külföldi irodalmakból jól ismert, nem állja meg a helyét. Érre példa a Szovjetunió európai területének Pterophoridae fajait feldolgozó közismert munka, ahol Zagulajev a lengyel faunamű tévesen átvett Oxyptilus distans genitáliát az Oxyptilus laetus Zeller név alatt közli. Az előbbiekből következik, hogy a hazai irodalomban közölt Oxyptilus distans elterjedési adatokat csak fenntartással szabad elfogadnunk. Ezt támasztják alá a vidéki múzeumokban végzett vizsgálataim is, ahol számos téves határozást találtam. A megvizsgált példányok lelőhelyei: Tihany (Kis-erdő-tető), Kaposvár, Kárász (KeletiMecsek), Komló (Hasmány-tető), Pécs. Élőhelyek: xerotherm jellegű dombsági és hegyi rétek, cseres-tölgyesek erdőirtásai, gyümölcsösök, napsütötte útszélek. Paleartikus elterjedése: Kanári-szigetek, Észak-Afrika, Európa (kivéve Skandináviát és a Oroszország európai részének északi területeit), Kisázsia, Palesztina, Irán, Afganisztán és Kazahsztán. Az Emmelina jezonica Matsumura, 1931 fajt a hazai faunában új fajként a Kiskunsági Nemzeti Parkból és Boglárlelléről mutatták ki először (Gozmány és Szabóky, 1986). Derra (1987) később megállapította, hogy az európai populációk nem azonosak a Japánból leírt nevezéktani alfajjal és új alfajt írt le Emmelina jezonica ssp. pseudojezonica néven. A pseudojezonica még Bátorligetről és Dömsödről is ismeretes. Ujabb adata: Sopron-Bánfalva (leg. et det. Fazekas). Sajnos az Emmelina jezonica pseudojezonica habitus bélyegei szinte teljesen ráillenek a nálunk igen elterjedt politipikus Emmelina monodactyla (Linnaeus, 1758) változatokra, ezért a két rokon taxont csak a genitáliák vizsgálatával különíthetjük el. Mivel a Pterophoridae családot feldolgozó magyar faunaműből (Gozmány 1963) a fajok genitáliáinak rajzai teljesen hiányoznak, közlöm a pseudojezonica genitalia ábrákat (5. és 6. ábra). Elterjedése Franciaország, Olaszország, Svájc, Németország nyugati része, Ausztria, Magyarország. Újabban Bulgáriából is előkerült (Fazekas 1990). Megjegyzés: Szabóky (1983:34) a Nattán-gyűjteményről (in coll. Janus Pannonius Múzeum, Pécs) készített munkájában közli az Emmelina monodactyla Linnaeus-1 "Franciaország, Tours, 1966. (2)". Az egyik adat téves határozáson alapul, ugyanis a tours-i példány Emmelina jezonica pseudojezonica Derra-nak bizonyult (det. et gen. prep. Fazekas, No. 1919). Irodalom: Derra, G.(1987): Emmelina jezonica pseudojezonica ssp. nov. - Nota lepid. 10: 71-78. - Fazekas, I. (1990): Pterophoriden aus Bulgarien. - Ent. Z. Essen 101 (17):
