S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 51. (Budapest, 1990)

Olykor közönséges a homoki Conisania leineri, gyakori a Scotia crassa, kevésbé az Eupithecia gueneata. Kevés a holomediterrán láperdei elemek fajszáma, és gyakorisága sem nagy (Cosmia diffinis, Lygephila pastinum), népesebb a silvicol csoport (Cosmia affinis, Campaea margaritata.Cyclophora punctaria, stb.). Jelentősebb a holomediterrán quercetalis komponens ( Diphthera alpium, Amphipyra berbera, Anua lunaris, Atethmia centrago stb.). Kiemelést kíván a holomediterrán galériaerdei Lithophane semibrunnea, amelyet rendkívül szórványosan gyűjtöttek( így pl. Szeőke Kálmán a Mezőföldön és a Hanságban.), de galériaerdőkben valószínűleg elterjedt, de mindenütt lokális és ritka. (Tőserdőn.Kovács Sándor is gyűjtötte, aki az Alföldön már máshol is fogta.) Az egyébként is kis faj számú atlantomediterrán komponensből említést érdemel a ritka Anaitis ef

formata. A pontomediterrán sztyep is homoki komponenshez a homokbuckákon nagy egyedszámot is elérő fajok tartoznak (Euxoa aquilina, itt ritkább a Melanargia galatea, Idaea politata, közönséges az Euxoa temera, a pontokaspi homoki Eu. segnilis, Sideridis albicolon, kevésbé gyakori az E. crypta). Szórványosan fordulnak elő a psammof

il Hyponephele lupinus, Ammobiota f

estiva (a homokbuckák beépítése óta nem került elő), Idaea syivestraria stb., a pontokaspi-turkesztáni sztyep elemek közül nem ritka a Cucullia asteris, míg a C. dracunculinak egy példánya (a harmadik alföldi előfordulás) került elő. Noha tápnövényét nem találtam, tenyészése valószínűsíthető. A láperdei elemek közül emlitést érdemel az Apamea syriaca tallósi, amelyet először 1986-ban gyűjtöttem Tőserdőn (korábban, 1972-ből már Telkibányáról is). Az utóbbi időben ez a lepke egyre több helyről került elő, folyó (-patak?-)menti előfordulását általánosra teszik. A holomediterrán quercetalis silvicol komponens érdekes eleme a meleg tölgyesekben előforduló, ritka Tephronia sepiaria. (Aláhúzza a zonális ligeterdőn belüli ökológiai viszonyok kontrasztosságát a már. tárgyalt hideg lápi komponensek már viszonylag kis távolságon belüli jelenlétével.) Másik érdekes, de itt gyakori fŰz-eleme a komponensnek az Eilicrinia cordiaria. A pontokaspi komponens kis fajszáromal,de egy-egy elemének a magaspart homokbuckáinak meleg élőhelyein nagy példányszámával fordul elő. így nagyon gyakori (közönséges) a homoki Hadena irregularis, Epimecia ustula, Mamestra aliène, valamivel kevésbé a Periphanes delphinii, Panemeria tenebrata, a (pontokaspi turkesztáni sztyep) Parexarnis fugax, Cucullia balsamitae, ritka a Porphyrinia respersa (légit Szécsényi Lajos), szórványos az (iráni-turkesztáni) Cheligalea scopariae, a (közép-ázsiai sztyep) Cucullia chamomillae. Említésre méltó, de az erdő ligetes részében gyakori a (turkesztáni-mandzsu-nemoralis) Parastichtis suspecta. A területre jellemző a turano-eremialis homoki szikes-pusztai komponensek kis faj számú együttesének jelenléte. Gyakori a Narraga tessularia pannonica. A mentett ártér eltemetett szikeseinek jelenkori felújulása következtében gyakori Discestra dianthi mindenütt előfordul. A ritkább, ugyancsak sziki Saragossa porosa mindössze egy példányban került elő. Tiszakécske belterületének szélén több éven át állandó gyűjtőhelyem környezete (nagytelkes gyümölcsösök, széles dűlőutak, évtizedek alatt elvadult, elhanyagolt temető) az éjszakai és nappali lepkék tömege számára nyújtottak kiváló tenyészőhelyet. A nyaranta mindennapos lámpázás mellett éjszakánként rendszeresen felkerestem a sok lepkét vonzó utcai lámpákat és az üzletek fénycső feliratait. Alkalmanként gyűjtöttem a Tiszakécske alatt húzódó Holt-Tisza mellett, gyakrabban a Tisza ártéri erdejében. A gyűjtéssel töltött napok száma sok százra tehető, a ráfordítás a tőserdei gyűjtéseknél sokszorta nagyobb. Annál is inkább feltűnő a faunának a tőserdőihez képest viszonylagos szegénysége, amit a döntően kultúrterületi jelleg eléggé indokol. Jellemző volt az euryök fajok jóval nagyobb egyeds2flámban való jelentkezése, de - nyilvánvalóan a Holt-Tiszáról felrepülő - arundifil fajok számában, szubjektiven megítélt gyakoriságában nem mutatkozott számottevő hátrány. Csak Tiszakécskén gyűjtöttem a higrofil Senta flammeát. Ugyancsak előkerült innen (reliktum?) a mezofil Apamea characterea, Clossiana selene, az altoherbosa Diarsia brunnea is. Az egyszeri érdekességképpen felbukkant nemorális Neptis aceris nyilvánvalóan kóborló egyed lehetetett, csak alkalmi eleme a faunának. Az egyébként a helyi faunában így is nagy súlyt képező euroszibiriai silvicol komponensek száma a tőserdőihez képest különösen csekély. így is került elő ebből a csoportból Tőserdőn nem gyűjtött faj, a Hadena confusa egy példánya. Nem voltak ritkák a lápi elemek, de a jóval korlátozottabb élőhelyi vi-