S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 50. (Budapest, 1989)

Pótlásként a nem és a faj rövid leirása. p. 104. 2A nem: Diura Billberg, 1820 Nagy termetű 12-19 mm hosszú fajok. Testük sötét, fejükön jellegzetes sárga folt van, amely ellentétben a Périodes fajokkal, sohasem terjed rá a halántékokra. Az előtör hátának hosszanti középvonalában ugyancsak sárga hosszanti folt húzódik, amely elkeskenyedve még a középtor hosszanti középvonalában is folytatódik. Az elülső szárny sugárere és annak oldalága között csak 1 harántérv an, amelyet kerekded, legfeljebb gyengén elszineződött folt vesz körül, sokszor csak ferde szögből, oldalról nézve látható. A him rövidszárnyu, egyes irodalmi adatok szerint azonban ritkán teljesszárnyu példányai is megtalálhatók, a nőstény teljesszárnyu. A him hátul együttesen megnyúlt, farokszerüen hátrahúzott subanalis lemezeiről a nem fajai könnyen felismerhetők '80. ábra: E). Elkülönült aedoeagus nem alakult ki, a penis szerepét a ductus ejaculatorius végső szakasza vette át. A holarktikus régióból ezideig a nem 3 faját irták le. Közép-Európában és igy faunaterületünkön is csak 1 faj fordul elő. Hűvösség és árnyékkedvelők, csaknem kizárólag a magasabb hegyvidékek tavaiban, patakjaiban, a forrásaik közelében élnek. - - A him sötétebb szinezetü, feje és tora a sárga hosszanti folttól eltekintve barna, potroha mélyfekete, combjai feketék, a tapogatók tőizei barnásfeketék, a lábszárak és a lábfejek sárgák, a csápok és a cercusok sötétebb sárgásbarnák, a szárnyak erezete barna. Feje az összetett szemekkel alig szélesebb az előtornál. Az előtör nem egészen kétszer olyan széles, mint amilyen hosszú, oldalai egyenesek, elülső szögletei szögletesek vagy egyenesen levágottak. 12-15 mm. A nőstény világosabb szinezetü, feje és előtora a sárga folttól eltekintve világosbarna, a közép- és utótor, valamint a potroh sötétbarna, a tapogatók, lábszárak, lábfejek és a szárnyerezet sárga, a csápok, cercusok és a combok sárgásbarnák, a tövük azonban sötétebb. A fej az összetett szemekkel szélesebb, mint az előtör. Az előtör legalább kétszer olyan széles, mint amilyen hosszú, oldalai a közepén enyhén beöblösödők, elülső szögletei kerekitottek. 14-19 mm. Előfordul Észak-Amerikában és a palearktikus régió északi területein. Európában a magasabb hegyvidékeken, igy az Alpokban, a Kárpátokban, Skandinávia hegyei között többnyire a tengerszemek parti hullámtörő sávjában él, mig a középhegységi területeken, ahol igen ritka, hideg források kifolyóiban, gyorsabb folyású hideg, beárnyékolt erekben, patakokban. Faunaterületünkön a Bihar-hegységben és a Kárpátok szinte teljes vonulatában megtalálták, Magyarországon azonban csak a Börzsönyben és - szóbeli közlés szerint - a Mátra-hegység területén gyűjtötték. A kifejlett példányok főként a mohos köveken, faderekakon mászkálnak a déli órákban, a lárvák nagyobb kövek alól gyűjthetők. V-VIII, de Magyarországon ezideig csak V-VI. bicaudata 'Linnaeus, 1758) Pótlás a nemek határozókulcsához lárvák esetében: p. 170 6A (6B) Az állkapocs belső karéjának (lacinia) belső szegélye a csúcsának tüskéi alatt élesen kikanyarított, a kikanyaritás alsó széle meglehetősen hegyesszögben kihúzott (140. ábra: H) Diura Billberg, 1820 6B(6A)Az állkapocs belső karéjának 'lacinia) belső szegélyén sem kikanyaritás, sem szögletes kihúzat nincsen. Pótlásként a 172. oldal szövegéhez a nem és a faj rövid leirása: 2A nem: Diura Billberg, 1820 Karcsú, erősen megnyúlt lárvák, kifejletten elérik a 24 mm hosszúságot is. Fejük lapos, szélesebb, mint az előtör. Az állkapcsi tapogató normálisan fejlett, utolsó ize lényegesen szélesebb, mint az utolsóelőtti iz szélességének egynegyede. A potrohnak csak az 1. és 2. szelvénye osztott hát- és haslemezre (140, ábra: G). A potroh hátlemezeinek hátulsó felét szórtan álló, rövid és finom serték boritják, a hátulsó szegélyeiken valamivel hosszabbak ülnek. A him potrohcsucsa: 140. ábra: J. A nőstény potrohcsucs: 140. ábra: K. A lábakon a szőrözet meglehetősen hosszú és laza, a karmok tövén 1 fogacska van (140. ábra: I).