S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 48. (Budapest, 1987)
A Carabus (Morphocarabus) hampei magyarországi előfordulása (Coleoptera: Carabidae) The occurrence of Carabus (Morphocarabus) hampei in Hungary (Coleoptera: Carabidae) A Carabus hampei (Küster, 1846) a Morphocarabus Géhin, 1876 alnembe tartozik, az alnem mâ sik két hazai faja a scheidleri Panzer, 1799 és a zawadskyl Kraatz, 1854. A Carabus scheldlerl nálunk a Dunántúlon vlamint az Északi-középhegységben él, előfordulásának keleti határát a Bódva képezi. A Carabus zawadskyl a Bódvától keletre, a Cserehát és a Zempléni-hegység területén fordul elő (SZÉL, 1985). A Carabus hampei eredeti leírásában KÜSTER Magyarországot és Erdélyt említi lelőhelyként, szinte bizonyosra vehető azonban, hogy példányai nem a mai értelemben vett magyar területről származnak. A nálunk honos alfajt ( Carabus hampei ormayi Reitter, 1896) a szerző a ma a Szovjetunióhoz tartozó Beregszászról (=Beregovo) irta le (REITTER, 1896). CSÍKI (1946) szerint az alfaj nálunk Szatmár megyében fordul elő, NAROZSNY (1938) doktori értekezésében közelebbi lelőhelyadatokat közöl, ezek a Szabolcs-Szatmár megyei Nagyar és Szatmárcseke. Az itt gyűjtött anyagból számos példány található a Természettudományi Múzeum Állattárának Bogárgyűjteményében, a lelőhelycédulákon a következő gyűjtők nevei állnak : KANABÉ Dezső, LICHTNECKERT Ferenc és NAROZSNY Zoltán. A gyűjtések Idejét nem adták meg, igy csak feltételezhető, hogy az állatokat a 20-as illetve a 30-as években gyűjtötték. A közel 60 év óta nem gyűjtött faj nemrégiben újra előkerült: dr. VARGA Zoltán fogott egy nős tény példányt a Tarpai-hegyen (Szabolcs-Szatmár megye) 1986. júliusában egy borospincében. A példány a TTM Állattárának gyűjteményébe került. A pince környéke löszös talajú, rajta Intenziv szőlőmüvelés folyik, termés zetesnek csak a mezsgyék nyilt növényzete nevezhető. A három - egymáshoz igen közel eső - Szabolcs-Szatmár megyei lelőhelyadat alapján ugy tünlk, hogy a Carabus hampei ormayi síksági Illetve dombvidéki állat, és a nyiltabb társulásokban fordul elő. Természetesen a környék alaposabb vizsgálata lenne szükséges ahhoz, hogy az állat élőhelyét pontosabban be tudjuk határolni. A Morphocarabus fajok elkülönítése részben a szárnyfedők közterei, részben pedig a him ivarszerv belső zsákja segítségével történik (SZÉL, 1985). Ha cpak hazai fajokat tekintünk, a hampei könnyen és biztosan elkülöníthető a két másik fajtól a szárnyfedő köztereinek alapján. A scheidlerltől elválasztja amindig jól látható négy elsőrendű köztér megléte (a scheidleri szárnyfedőjén csak három található), a zawadskyi-tói pedig a közterek tagolatlansága és élesen kiemelkedő, bordaszerü jel lege (a zawadskyi esetében a közterek laposak vagy csak gyengén kiemelkedők, és mindig erősen tagoltak, igy láncszerűnek vagy töredezettnek látszanak. Irodalom: CSÍKI, E. (1946): Die Käferfauna des Karpaten-Beckens. - In: Tasnádi-Kubaccka, : (ed.): Naturwissenschaftliche Monographien, IV. Budapest, pp. 798. - KÜSTNER, H. C. (1846): Die Käfer Europa's. Heft 6. Nürnberg, pp. 100. - NAROZSNY, Z. (1938): Adatok Magyarország nagyfutó féléihez (Carabini). Doktori értekezés. Debreceni szemle: 1-19. - REITTER, E. (1896): Bestimmungs-Tabellen der europäischen Coleopteren, 34. Carabidae I. Carabini. Verh. naturf. Ver. Brünn, 34: 1-198. - SZÉL, Gy. (1985): A Carabus-genus Kárpát-medencében élő fajainak elterjedése és alfaji tagozódása (Coleoptera: Carabidae). Doktori értekezés (kézirat), pp. 77. dr. SZÉL Győző, Budapest
