S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)

En. cyathigerum cyathigerum

. 34 egyed Coe. puella puella. Ha az individumokkal végezzük el az állatföldrajzi csoportosítást, akkor az egyedek nagyobb része a pontomediterrán, ponto-kaspi és szibériai faunaelem csoportba kerül. Feltűnő a holomediterrán elemek arányának csökkenése az előbbi csoportosításhoz képest, ugyanekkor lényegesen megemelkedett a pontomediterrán és ponto-kaspi csoport aránya. Ezek az állatföldrajzi adatok egyértelműen bizonyítják a Fertő medence postglaciális eredetét s azt, hogy ez a vidék mediterrán refugium terület. A Fertő magyar területén (STARK, 1980)-hoz hasonlóan két alapvető szitakötő cönózist (Sensu JACOB, 1969) mutathatunk ki. 1/ Erythromma - Anax: Ez a fajegyüttes jellemző a nádszegély vizfelőli részére és a kisebbnagyobb belső tavak vizfelőli részére. A két névadó genus fajain kívül természetesen nagy számban élnek itt Coenagrion

, Orthetrum

, Libellula és Aeshna fajok. 2/ Lestes - Sympetrum

: Autochon fajai a cönózisnak a különböző Lestidae és Sympetridae fajok. Ez a fajegyüttes található a nádaszóna külső szárazföld felöli részén és az ehhez kapcsolódó lápréteken. Az előkerült 34 faj mindegyike a terület eredeti faunájához tartozik mivel a kóborlásra hajlamos fajoknál frissen kelt példányokat is sikerült gyűjtenünk. A kimutatott fajok az állóvizekre jellemző szokásos faunaképpel egyeznek meg. Érdekes viszont az országosan ritkának tartott lápi szitakötő (

Leucchorinia pectoralis

) nagy egyedszámu populációjának stabil jelenléte. Irodalom: CSIBY M. (1981): A soproni Tómalom Odonata faunája. - Alpokalja természeti képe 1. - Közlemények, 1976-1981: 73-74. - DÉVAI Gy. (1976 a): A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna chorológiai vizsgálata. - Acta Biol. Debrecina 13. Suppl. 1: 159-203. - DÉVAI Gy. (1976 b): A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna fenológiai vizsgálata. - Acta Biol. Debrecina 13. Suppl. 1: 119-158. - DÉVAI Gy., BODNÁRNÉ PÁLOS Gabriella és BENEDEK P. (1976): A szitakötők (Odonata) magyarországi előfordulási adatainak elemzése. - Acta Biol. Debrecina 13. Suppl. 1: 9-92. - LÖFFLER, H. (Ed.) (1979): Neusiedlersee: the limnology of a shallow lake in Central Europe. - Monogr. Biol. 37: 1-599. - STARK, W. (1980): Ein Beitrag zur Kentnis der Libellenfauna des nördlichen Burgenlandes (Insecta: Odonata). - Burgenlandische Heimatblatter 42(2): 49-68. - STEINMANN H. (1959): Szitakötők magyarországi elterjedésének vizsgálata. - Folia ent.

hung. 12 (30): 427-460. - TAKÁTS, T. (1984): About the inner ponds of the Fertő-lake. - B.

F.B.-Bericht, 51: 31-36. Dr. ANDRIKOVICS Sándor, Budapest Dr. TAKÁTS Tamás, Fertőrákos Folia ent. hung. 47, 1986 Egy új boglárkalepke alfaj a Keleti-Kárpátokból: Plebicula dorylas ssp. magna Bálint, 1985 A new blue subspecies from the Eastern Carpathians: Plebicula dorylas ssp. magna Bálint, 1985 A Keleti-Kárpátok Plebicula dorylas D. & Sch. populációi külön alfajt képviselnek. Az uj alfajt Plebicula dorylas ssp. magna néven irtam le (BÁLINT, 1985). Itt közlöm a ssp. magna magyar nyelvű leírását, első alkalommal ábrázolva a him ivarszervét is: Leírás: fesztávolsága 32-39 mm, nagyobb a törzsalaknál, amelynek csak 28-34 mm a fesztávolsága. Hím: Szárnyai szélesek, a törzsalakhoz képest lekerekítettek, szembeszökően nagy felületűek. Felszínük ragyogó kék. A fonák finom pasztellszürke vagy szürkésbarna (előfordulnak galambszürke példányok is). A rajzolat lágy, elmosódott. A submarginális narancs-szalagot az elülső szárnyon csak egy-két foltocska jelzi, szegélyén viszont igen erőteljes csontszinü szalag fut. A fe-