S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)

információ a faunafiizet 162. oldalán található!). conchiformis (Gmelin, 1789) 8 (7) Az külső széle csak egyszer kimetszett. A 6. szelvényen levő háti hengeresmirigyek száma 4-6. 9 (10) Az első öbölben levő serteszerü mirigylemezek hosszabbak az L^-nél. A háti hengeresmirigyek minden potrohi szelvényen és a tor utolsó szelvényén is sorokat alkotnak (a fajra vonatkozó többi információ a faunafüzet 162. oldalán található!) - Vörös gal agonyapaj z stetü granati (Koroneos, 1934 10 (9) Az első öbölben levő serteszerü mirigylemezek rövidebbek az L^-nél. A háti hengeresmirigyek nem alkotnak sorokat az utolsó tori és az első két potroh szelvényen. Az elülső légréseknél 4-9 korongalaku mirigy van. A két közötti távolság egyenlő azok szélességének felével. Az Lg kettéosztott. A cirkumgenitális mirigyek száma az öt csoportban 5-7, 7-11, 5-13. Polifág faj, Carpinus, Celtis, Crataegus, Fraxinus, Juglans, Tilia, stb. fajokon él. Nőstény alakban telel. Hazánkban KOSZTARAB (nem publikált adat) Szarvasról, ujabban VINIS (nem publikált adat) Budapestről gyűjtötték. A faunafüzet e fajt BALACHOWSKY (1954) nyomán a L. conchiformis (Gmelin, 1789) szinonimájaként kezelte, de az ujabb vizsgálatok szerint célszerű az elkülönítése - Rózsaszín h ár s p a j z s t e t ü rubri (Thiem, 1931) 13. nem: Rhizaspidiotus MacGilivray, 1921 A nemből egy tudományra uj faj került elő (KOZÁR és MATILE-FERRERO, 1983), igy ezzel kiegészítendő a faunafiizet. Ennek alapján jelenleg hazánkban 1 faj ismert és 1 további faj előkerülése pedig várható. A két faj elkülönítése a következők szerint lehetséges: 1 (2) Cirkumgenitális mirigy van. Az L^ kivülről kimetszett. Kétszikűek gyökerén él [továbbiakban a faunafűzet (175. old.) szerint]. Ujabban (DANZIG, 1980) a R. artemisiae (Hall, 1926) fajt a R. canariensis (Lindinger, 1911) szinonimájának tekintik! [artemisiae (Hall, 1926)] 2 (1) Cirkumgenitális mirigy nincs, az L^ nem kimetszett, mirigylemezek nincsenek. A nőstény fehéres szinü, pajzsa fekete, 1,5-2,0 mm átmérőjű. A hasi pajzs ugyanolyan, mint a háti, igy az állat teljes egészében egy kagylóra hasonlít. A himek pajzsa hasonló a nőstényekéhez, csak keskenyebb. Chrysopogon gryllus gyökerei között él, a Szársomlyón és ujabban Perbálon '1982. VIII.15, Nőstény, F = 2 (1932)! került elő. A nőstény elevenszülő. További előkerülése meleg, száraz sziklagyepekben várható - Mosófü gyökérpajzstetü balachowskyi Kozár et Matile-Ferrero, 1983 14. nem: Syngenaspis Sulc, 1895 A nem egyetlen, várt faja előkerült hazánkban is (VINIS, 1981). Syngenaspis parlatoriae Sulc, 1895 - Európai f e ny őp a j z s t e t ü . Példányai Debrecenben a Nagyerdőben kerültek elő. További előfordulása elsősorban parkokban várható. A faunafüzetben (176. old.) a zárójel törlendő. Néhány észrevétel a gyűjtésekkel kapcsolatban A dolgozat I. és a jelen II. részében az előkerült tudományra, vagy faunára uj fajok jelentős része fűfélékről, azok levélhüvelyéből, vagy gyökeréről került elő. Kiemelkedik a Chrysopogon gryllus amelyről 3 tudományra uj faj került elő, 1 a levelekről, 1 a levélhüvelyből és 1 a gyökerekről. Hasonlóan több érdekességgel szolgáltak a xerofil Carex és Stipa fajok. Több ritka faj került elő különböző lágyszárú növények (Dianthus, Euphorbia, Sanguisorba, Thymus, stb.) gyökeréről is. Csak néhány újdonság került elő fákról, bokrokról. Az előkerült fajok lelőhelyeit illetően messze kiemelkednek a xerofil sziklagyepek a fajgazdagságukkal. Sok érdekességet gyűjtöttünk a Tornai-karszton, Szársomlyón, Vértesben, Somlón, Nagykevélyen, Nagyszénáson, Tihanyban, stb. Ezeken a helyeken került elő az összes tudományra uj faj. Több faunára uj fajt gyűjtöttünk az alföldi homok pusztákon is, a szikesek szegényebbnek bizonyultak. Továbbá kerültek elő faunisztikai újdonságok mezőgazdasági területekről és azok környékéről *