S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/2. (Budapest, 1985)

néven is ismert. Gyűjtőterületeim nagyjából e falvak környékére esnek: Szecseleváros határában felhúzódnak a Nagykőhavas (1849 m) aljába (Hétlétra, Malomdomb 760 m, Bolnok 1000 m), átfogják a környező hegyvidéket a Garcsin-pataka felé (Bivaly-legelő, Hegyes-hegy 1060 m, Türkösi és Cser nátfalusi-hágtető). A Garcsin-pataka völgyében kutatási területeim kiterjednek a Rencéig (Garcsinmezeje. Százforintos, Szénhegy 1131 m). Eredményesen lámpáztam a Garcsin-völgyben, További, fontos területek a Babarunka-völgye, Osánc, Estere (1169 m), Komlós (1096 m), Lobogó (906 m), már Háromfalu határában. Tatrang határában rendszeresen kutattam a Kis Bérc (Tatrang-dombja) faunáját is, érdekes eredményekkel. Zajzon és PUrkerec határában végzett gyűjtéseimet, melyeket az Isten mezején, a Dám völgyben és a Zajzon völgyben folytattam, külön megemlítem - legérdekesebb adataim a Zajzon völgyében végzett higanygőzlámpázásaimból származnak. Gyüjtőmódszereim a szokásosak voltak. Nappal a hagyományos egyelő módszert alkalmaztam, éjszakai gyűjtéseim során higanygőzlámpát használtam. Szecselevárosban és Zajzonban a közvilágítás lámpáiról is gyűjtöttem. Oszi időszakokban a csalétkes módszert is alkalmaztam, szerény ered ménnyel. Gyűjtéseim eredményeként 389 nagylepkefajt sikerült kimutatnom, amelynek nagy része saját gyűjteményemet gazdagítja. Felhasználtam ezenkívül M. DELVIG és M. BRATASANU gyűjteményének azon adatait, amelyek e területre vonatkoznak. A nagylepkéken kívül gazdag molyanyagot is gyűjtöttem, de publikálása egyenlőre nem lehetséges, a határozási nehézségek miatt. A lepkefauna összetétele az utóbbi időben Is meglepően változott. Bizonyos fajok eltűntek, mint pl. a Nymphalls antiopa. N. polychloros. Thersamonia dispar rutilus

. Mások száma igen megfogyatkozott, mint pl. az Iphiclides podallriusé. A századfordulón a CZEKELIUS által jelzett Zeryn- thia polyxena-t nem találtam meg, habár tápnövénye igen közönséges e vidéken. S egy uj vándorfaj jelent meg, a Colias erate

. Köszönetemet fejezem ki IZSÁK Zoltán, Dr. KÖNIG Frigyes, Dr. doc. Aurelian POPESCUGORJ, RÁKOS Y László és Wilhelm WEBER iránt, kik nagyszerű segítségemre voltak az anyag meg határozásában, valamint hasznos tanácsaikkal segítettek. Továbbá ez uton próbálok köszönetet mondani gyűjtő és segítőtársaimnak: Mircea BRATASANU-nak, HEGYI Ödönnek, NAGY Istvánnak, PIROSKA Jánosnak, SZÉKELY Jánosnak és SZÉKELY Lászlónak. A gyűjtött fajok jegyzéke A gyűjtött fajok közül kiemelem a ritkább, faunisztikailag érdekesebb elemeket: Collas erate Sp. 1 6, 1977.VII. 17., Szecsele. Romániában Dobrogeaből, Moldvából és a Duna Alföldjéről ismert faj. Ez az Erdély területére vonatkozó második adat. Valószínűleg a Vrancea-1 populációkból származó példányról van szó, amely Bodzaforduló irányában törhette át a Kárpátok gerincét; esetleg szó lehet egy Berek-Kézdivásárhely vonalon átkerült példányról is, mert odaát Onesti és Marasesti vidékén elterjedt e faj. A Barcasági medence éghajlati viszonyait tekintve nem valószinü, hogy e melegkedvelő faj megtelepedjen. Colias m.yrmidone Esp. Augusztus-szeptemberben elszórtan találjuk koabitálva a Colias croce- us példányaival. Areája Erdély keleti részén húzódik. Brassó, Barcarozsnyó, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Nagyszeben vidékei voltak eddigi legismertebb lelőhelyei. Brassó megyében még Alsórákoson akadtam rá. SZABÓ András az utóbbi években Szatmár-Nagykároly között is gyűjtötte. Expansionista jellegű faj, egyre gyakrabban találkoznak vele lepkészeink. Pieris bryoniae wolenskyi Berger. A Nagykőhavas aljában (Malomdomb - Hétlétra) találtam. Meglehetősen lokális, csak néhány lelőhelye van. Barcasági példányai valószínűleg a Keleti-Kárpátokra jellemző wolenskyi Berger alfajhoz tartoznak. Maculinea teleius Bergstr. A Kárpát medence egyik lokális boglárkalepkéje. DELVIG és BRATASANU a Szecsele és Brassó között húzódó Noua térségében gyűjtötte. Selenephera lunigera Esp. Magashegyi, európai faj, amelyet a Kárpátokban igen ritkának tartottak. Valószínűleg a fenyőövben mindenütt előfordul. Zajzonvölgyl lámpázásaim alkalmával ismételten találtam. Euxoa birivia Den, et Schiff. Meglehetősen ritka euroszibériai bagolylepke. 1976.VII. 16-án, Szecselén fogtam 1 6 példányát közvilágítási oszlopról. Erdély területén eddig Nagyszebenből, Sínaiaról (Bucsecs), Árkosról, Borsáról és a Gyilkostó vidékéről jelezték. Chersotis cuprea Den, et Schiff. Lokális, hegyvidéki lepkefaj, kevés adata van Erdély területéről. Szecselében gyűjtöttem 1 <j példányát 1980.VII.23-án. Xestia speciosa Hb. Hegyvidéki lepke, melyet eddig igen lokálisnak tartottunk. Egyre szaporodó adatait tekintve valószínűleg hegyvidékeinken mindenütt előfordul, ám ritka. 1 6 példányát gyüj-