S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/2. (Budapest, 1985)

molylepkéi I. Nattán Miklós molylepke-gyüjteménye. - Janus Pannonius Muz.Évk., 27: 15-35. SPULER, A. (1910): Die Schmetterlinge Europas. Band 2. - Stuttgart, p. 188-523. A Syngrapha génuszba sorolt S. interrogationis Linnaeus, 1758 fajt, mint a hazai faunára uj állatot, öt éve találtuk meg az Aggtelek-Tornai Karszton {Gyulai P. 1980, in: Folia ent.hung., 42 (1) 1981. p. 237.). A miskolci Herman Ottó Múzeum által a Jósvafő melletti Tohonya völgyben üzemeltetett fénycsapda, 1983. június 3-4-én éjjel,' a szintén ebbe a génuszba sorolt, de szűkebb areáju és főleg lokálisabb, ritkább S. ain Hochenwarth, 1785 egy nőstény példányát fogta. A S. ain a Kárpát-medencének csak északi részéből ismeretes. A Felvidék magasabb hegyvidékein, ahol nagy kiterjedésű, idősebb vörösfenyő (Larix decidua) állományok vannak, sokfelé előfordul, de sehol nem gyakori. A Jósvafő mellett gyűjtött példány érdekessége, hogy az állat tápnövényeként szolgáló Larix decidua a gyűjtőhelytől csak több kilométerre van. Megjegyzendő, hogy a fénycsapda kezelőjétől, IZAPY Gábortól kapott tájékoztatás szerint, a gyűjtés éjszakáján viharos északi szél fujt (ezt a fénycsapda melletti VITUKI kutatóház műszerei is bizonyították). Igen érdekes továbbá, hogy rendkívül korai (VI. 3-4), ráadásul nőstény állatról van szó. A Felvidékről származó példányok ugyanis zömmel július második feléből valók; legkorábban július elejéről van adat, de a magasabb helyeken augusztus közepéig - ritkán végig - repül. Egy nemzedékes. Az állat több rokon fajhoz hasonlóan esetenként nappal is repül és táplálkozik, főleg ajakosokon (Labiatae), mint ezt a Stratena völgyben megfigyeltük. Megemlítendő még, hogy Közép-Európában a S. ain csak jelentősebb magasságokban (fenyves zóna, legfeljebb vörösfenyves bükkösök) él; a jósvafői példány viszont - a fentiekhez képest - rendkívül kis tengerszint feletti magasságban került kézre (gyakorlatilag tölgyes zónában). Az Aggtelek-Tornai Karszt faunájának különlegességét éppen az mutatja, hogy a Palearktisz északi vagy magas-hegységl részeire Jellemző fajok (mint pl. az emiitett két Syngrapha-faj) mellett egész sor melegkedvelő, főleg a mediterrán tájakra jellemző faj (pl.: Phalera bucephaloldes Ochsenhermer, Dichonia aeruginea Hübner. Dryobotodes monochroma Esper, stb.), Európában rendkivül lokális xeromontán faj (

Euxoa birivia Denis et Schiffermüller, Chersotis fimbriola Esper, Ochropleura musiva Hübner. stb.) és még sok más - más ökológiai spektrumú faunakomponens él egyazon területen. FAZEKAS Imre, Komló Folia ent. hung. 46 (2), 1985 Dr. GYULAI Iván és Dr. GYULAI Péter, Miskolc