S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/2. (Budapest, 1985)

FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK XLVI. 2 1985 p. 215-227 KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető Dr. VÁSÁRHELYI TAMÁS A Plebejus sephirus ssp. kovácsi Szabó, 1954 újabb magyarországi populációja (Lepidoptera: Lycaenidae) A new Hungarian population of Plebejus sephirus sap. kovácsi Szabó, 1954 (Lepidoptera : Lycaenidae) Az 1982-ben elhunyt SZABÓ Richárd lepkegyüjteménye a Természettudományi Múzeumba került. Ezzel jelentős kárpátmedencei és palearktikus anyaggal gyarapodott az Állattár. SZABÓ kedvencei a Parnassiusok és a boglárkalepkék voltak. O volt az, aki először foglalta össze a kárpátmedencei Lycaenákról tudottakat. 1954-ben jelent meg a FOLIA hasábjain "A Plebejus sephirus Friv. közép­dunamedencei formái" cimü dolgozata, majd ugyanitt, 1956-ban látott napvilágot alapvető munkája, a "Magyarország Lycaenidái". SZABÓ gyűjteményében nagyon sok sephirus­t találtam Göd lelőhely­lyel, amelyeket 1955-1973 között gyűjtött. Ez az adat meglepett, mivel e szép boglárkalepkét eddig csak a Főt melletti Somlyó-hegyről ismertük. SZABÓ dolgozataiban nem emliti soha a gödi lelőhe­lyet, a Magyar Rovartani Társaság ülésén sem számolt be erről, 1985. május 29-én, több sikertelen kirándulás után rábukkantunk a gödi lelőhelyre (Iványi Lász­ló és Peregovits László kollégáim társaságában), a Göd-Sződliget között húzódó vasúti töltés két ol­dalán. Másnap, 1985. május 30-án, feleségemmel visszamentünk, hogy felvételeket készítsünk az állatról és hogy jobban felmérjük a terepet. A biotóp a fóti Somlyóhegytől légvonalban mintegy 15 km-nyire fekszik északnyugatra. A lepke (éppen virágzó) tápnövénye, a homokpusztaréti Astragalus exscapus L. csak a vasúti töltés mentén, egy kis területen található. Itt, a tápnövények közelében repül a sephirus . Egyedszáma igen magas volt, a szóbanforgó kis területen domináns fajnak mutat­kozott. Másutt nem találkoztunk vele. Élőhelyén még a Glaucops.yche alexis (Poda, 1761), Plebejus argus aegon ([D. & Sch.J, 1775) és az Aricia agestis ([D. & Sch.J, 1775) boglárkák repültek, sok­kal kisebb számban. A területtől északra eső dusfüvü, kissé nedves réteknek gazdagabb volt a Ly­caena-faunája: Lycaena dispar hungarica Szabó, 1956, Heodes tityrus (Poda, 1761), H. alciphron chairemon (Fruhstorfer, 1917); Everes argiades (Pallas, 1771); Cupido minimus íFuessly. 1775); Glaucops.yche alexis (Poda, 1761); Plebejus argus aegon ([D. & Sch.], 1775); Lycaeides argyrogno- mon argyropeza Szabó, 1956, Polyommatus icarus (Rottemburg, 1775); Lysandra bellergus (Rottem­burg, 1775) fajok együttesen repültek. A Plebejus sephirus viselkedését is jól megfigyelhettük: a himek kissé lomhán repülnek, nap­sütésben aktivak, a magas fü között lebegve keresik a nőstényeket, amelyek a boglárkákra jellemző

Next

/
Thumbnails
Contents