S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/1. (Budapest, 1985)
Pál: ^Ter mészett ud ományi szóha lmaz cimű Budán 1843-ban megjelent nagyszabású munkája is méltán szemlélteti. A könyvet lapozva érezzük, hogy itt KAZINCZY, a nyelvújítás korát éljük. A közel 40 000 kifejezést felsoroló mű tetemes hányada nem állta ki az idő próbáját, ám több ezer kifejezés még ma is itt van velünk és szerves része mindennapi beszédünknek. A 19. század második felének nagy magyar természetbúvárai: FRIVALDSZKY Imre, FRIVALDSZKY János, MOCSÁRY Sándor, PUNGUR Gyula, HORVÁTH Géza, PASZLAVSZKY József és mások jelentősen hozzájárultak a rovartani szakkifejezések megalkotásához és irodalmi munkásságuk révén azok terjesztéséhez. így jutunk el a Természettudományi Társulat 1889. évi február 20-án megtartott választmányi üléséhez, amikor FRIVALDSZKY és HORVÁTH felhívják a figyelmet a magyar rovartani kifejezések és műszavak körül tapasztalható ingadozásokra és bizonytalanságokra, kérvén a választmányt, hogy DADAY Jenőt bízza meg egy rovartani műszótár anyagának az összeállításával. Kétségtelen, hogy e munka szükségességének a felvetéséhez hozzájárult a néhány évvel korábban a Természettudományi Füzetekben (1877) megjelent nagyhatású HERMAN Ottó-féle cikk, amiben a szerző részletesen taglalja a műnyelv megalkotásának fontosságát. DADAY a munkát elvállalja és a leíró rovartan műszavait összegyűjti és a 132 oldalas, keskeny hasábba szedetett, széles kétoldali margóval ellátott és előzetesen nyomdai eljárással kiszedetett jegyzékét még 1889-ben különböző szakembereknek megküldi véleményezés céljából. Ezután születik meg a 103 részletrajzot is bemutató kéthasábos latin-magyar és magyar-latin Rovartani műszótár , ami ugyan terjedelmét illetően szerény, hiszen mindössze 54 oldalas, de jellegénél fogva úttörő jelentőségű. A könyvecske 1894ben a K. M. Természettudományi Társulat gondozásában jelent meg és egyben egy korszakot zárt le. A magyar rovartan művelése azóta hatalmas lépésekkel haladt előre és a megszámlálhatatlanul sok dolgozat újabb és újabb lehetőséget kínált új kifejezések megalkotására és közlésére. Századunkban a magyar nyelvű kifejezések száma ugrásszerűen megnőtt. Az addig nem kellő mélységgel feltárt rovarcsoportok kutatására új szakemberek nőnek fel és alkotják meg leíró munkájukhoz az elengedhetetlenül szükséges szakkifejezéseiket. Azonban a legnagyobb szabású leíró jellegű határozókönyvek megírása még váratott magára. 1950-ben napvilágot látott az Állathatározó , itt már széleskörű alkalmazást nyertek a jól alkalmazható, közérthető szakkifejezések. Azonban DADAY mérföldkőnek számító munkája után 61 év kellett ahhoz, hogy 1955-ben.DUDICH Endre kezdeményezésére, beindulhasson a Magyarország Állatvilága című 24 vaskos kötetre tervezett, egyedülálló munka. E nagy horderejű műnek a közelmúltban jelent meg a 150. füzete. Ezekben a füzetekben fektették le a szerzők a korszerű,egységes magyar szaknyelv alapjait. A rohamosan fejlődő hazai rovartani irodalmunk, ami elsősorban a fenti sorozat egyes részeiben kristályosodott ki igazán, közel kilencven év multán ismét eljutott egy olyan pontra, mint állott az 1889-ben elhangzott felhívás idején.Vagyis újból itt az ideje, hogy az elburjánzott kifejezéseket mérlegeljük, egyértelműsítsük és a forgalomban levő szókészletet járulékos szavakkal kiegészítsük. E gondolat jegyében született meg a Rovar alaktani kifejezések cimu pótkötet, ami a Magyarország Állatvilága című sorozat füzeteiben használt magyar és latin nyelvű szakszavakat gyűjtötte össze és bocsájtotta a' magyar rovarászok elé. Ez a közelmúltban megjelent mű (STEINMANN és ZOMBORI 1981) a kifejlett rovar, tehát az ivarállat általános külső alaktani megjelöléseinek tudományos, elsősorban latin, részben latinosított görög, továbbá magyar nyelvű összeállítása, amely a rovar testére jellemző és amelytől az egyes fajok besorolása függ. E közel ötezer latin/görög és magyar szót és kifejezést tartalmazó, több mint kétszáz oldalas kötet is már viszonylag jól szemlélteti a morfológiai kutatásokhoz szükséges szóanyag gazdagságát. Tulajdonképpen már a fenti mű anyagának összeállítása során felmerült az az igény, hogy a világirodalomban fellelhető és széleskörben használt ilyen jellegű szakkönyvek szóanyagát is fel kellene dolgozni, hogy a korszerű leíró, meghatározó és összehasonlító morfológiai rovartan teljes kiJejezéstára magyar nyelven is hozzáférhető legyen. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a legújabb feldolgozás már nem elégedhet meg a külső alaktani részek bármennyire is teljes szókészletének a bemutatásával, hanem a külső morfológiai kifejezések meghatározásait összhangba kell hozni makroszkópos alapon nyugvó belső anatómiai bélyegek értelmezésével. Mindezen túlmenően a hatalmas anyagban a neveket és kifejezéseket azonosítani kell, vagyis a nagyszámú társneveket, továbbá a rokon hangzású kifejezéseket tisztázni kell. így többéves kutatómunka eredményeként nemrég napvilágot látott az első magyar nyelven írt, teljességre törekvő, értelmezőszótárszerűen feldolgozott mű, A rovartest alaktani kifejezései (STEINMANN és ZOMBORI 1984) című kötet első része, ami az első nagy morfológiai egység, a fej külső és belső anatómiai kifejezéseit tartalmazza. Irodalom: APÁCZAI CSERE J. (1653): Magyar Encyclopaedia ... - Utrecht. - BARRA J. (1833): A három természetország lényi rokonságáról és párhuzamos fejlődéséről. - Pest, - BERTUCH, J. (1805-1809): Természethistóriai képeskönyv (ford.: Márton József). - Bécs. - BONNER, Ch.
