S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/1. (Budapest, 1985)

Hering, Rhizedra lutosa Hbn., Chilodes maritima Tausch., Chytolitha cribrumalis Hbn., Laelia coenosa L., Celaena leucostigma Hbn. és a Maculinea teleius Bergstr. A hűvösebb csapadékosabb éghajlati periódussal magyarázható talán néhány faj - valószínűleg időleges - előretörése. 1978 előtt pl. Apamea unanimis Hbn. egyetlen példánya sem volt ismeretes Tatáról (de az országból is csak kevés). A csúcs 1980-ban volt, ekkor 8 példányt gyűjtöttem. 1982-ben már csak egyetlen példányt találtam. Hasonlóképpen a Photedes morrisii Dale 1978-80-ban, a Mythimna straminea Tr. 1979-80-ban, a Proserpinus proserpina L. és Amphipoea fucosa Frr. 1981-ben lépett fel nagy egyedszámmal. 1982-ben pedig az Apamea pabulatricula Brahm és a nálunk elsősorban montán Ce- r aptéryx gr amini s L. példányszáma szökött magasra. A Cerapteris graminis 1977-ben a központi növényvédelmi fénycsapdák anyagában gyakori volt: az Északi középhegységben Balassagyarmaton, Nyékládházán, Gyöngyösön, de egy-egy példány előfordult Nyíregyházán, sőt Tasson és Érden is. 1977-ben a Bükk-fensikon GYULAI Péter és GYULAI Iván társaságában gyűjtve, a Börzsönyben (1976) pedig TÖRÖK Ferenccel találtuk. Két év késéssel a nyugati csapdák (Hegyeshalom 1979) anyagában is megjelent, ekkorra viszont az északi fénycsapdákban megritkult. Tatán az első példányt a rendszeres gyűjtés ellenére csak 1980-ban észleltem. Még egy adat a faj előfordulásához: a Keszthelyi hegységben - ahol szintén sokat gyűjtöttem - csak 1982-ben jelentkezett (Cserszegtomaj). A füz - éger - nyár galériaerdők, mocsaras bozótosok, láperdők az élőhelyei néhány hazai viszonylatban is ritka lepke-fajnak. A "B", "C" és "D" körzetekből került elő többek között: Eupithe- cia tenuiata Hbn., E. pygmaeata Hbn., E. selinata H.-Sch., Epirrhoe pupillata Thnbg., Sterrha corrivalaria Kretschm., S. caricaria Reutti., Eilicrinia cordiaria Hbn., Cyclophora pendül aria Cl., Celama fa

jok, Catocala electa Bkh., Tethea duplaris L., Acronicta leporina L., Eulithis testata L. Tulajdonképpen ide sorolhatók a nyir-evő fajok, Drepana lacertinaria L., Polypi oca flavicornis L., Ar

chiearis parthenias L., Geometra papilionaria L., Cyclophora albipunctata Hufn., Epirrita autumnata Bkh. is. Ezek közül a legjelentősebb a P. flavicornis L. melynek Sopron-Kőszeg környéki, Északi-középhegységi, Ocsai, Bakonyi és Drávamenti adatait ismerjük (UHERKOVICH 1978). A Gerecse közelségével magyarázható, hogy jónéhány "montán" faj fordul elő a területen, többnyire egyegy példányban. Ezek egy része a magaskórós társulások faja és nagy nedvességigényüek, másrészt a nedvességigényük hasonló, de lombfogyasztók: Autographa pulchrina Haw., A. jota L.. Perizoma blandiata Schiff., Diarsia brunnea Schiff., Eriopygodes imbecilla Fabr.. Atypha pulmonaris Esp., Rhyparia purpurata L., Maculinea árion L., Cerapteryx graminis L., Hydriomena furcata Thnbg., Mithymna conigera Schiff., Lygephila lusoria L., Semiothisa fulvaria Vili., S. wauaria L. Mig az Autographa jota L. és A. pulchrina Haw. jelenléte - mivel jól repülnek, polifágok és kóborolnak - nem meglepő, addig a két Aconitum - evő aranybagoly előfordulása bizony meglepetés, mivel ezek a fajok nemigen szokták a tenyészhelyüket elhagyni. Az Eucalcia variabilis Pill, et Mitt, hatalmas nőstény példányát 1963-ban fogta a baji fénycsapda. (A példány jelenleg az ERTI gödöllői gyűjteményében található.) A jóval kisebb egyedszámban gyűjthető Polychrysia moneta Fabr. himet pedig Tatán az "E" gyűjtési körzetben 1967-ben fogta egy utcai higanygőzlámpán LAKATOS Péter. (Élőhelyüket mindezideig nem sikerült a Gerecsében megtalálni.) A fenti fajoknál sokkal gyakoribbak és nagyobb egyedszámban repülnek az "ősmátrai komponensek" (VARGA 1963, 1964 a, 1964 b) közül a löszpusztai és lejtősztyepp fajok. Ezeknek elsősorban az "A", "E" és "P' körzetedben adottak az életfeltételeik; korábban magam is neveltem Oxycesta geographica Fabr.-t és Ammobia festiva Hfn.-t. Gyakorinak mondható a Periphanes delphinii L., Simyra nervosa Schiff, és S. albovenosa Goeze, mig egy-egy példányban került elő a Calophasia casta Bkh., Bryophyla ereptricula Tr., Calpe thalictri Bkh., Meganephria bimaculosa L., Ochneria rubea F., Euxoa hastifera Donz. Tata átmeneti jellegét (a Kisalföld felé) bizonyítják a homokpusztai fajok. Életfeltételeiket ugyancsak az "A", "E" és "F

1 körzetekben találják meg. Közülük néhány fa] (

Euxoa segnilis Dup., Ochropleura praecox L., Narraga fasciolaria Hufn., Ammobia festiva Hufn., Harmodia silènes Hbn., Epimeci

a ustula Frr.) előfordulása ezekre a körzetekre szorítkozik, mig mások (Agrotis vestigialis Hufn., Catocala puerpera Giorna, Sideridis albicolon Hbn., Mamestra aliéna H

bn., Ogygia signifera Schiff.) Tatán mindenütt gyűjthetők. Összességében megállapítható erről a meglehetősen kis területről (mind a hat gyűjtési pont elfér egy 5x5 km-es négyzetben) hogy: 1/ a kimutatott fajok száma (742) magas a területnagysághoz mérten; 2/ a lepkefaunája sajátos ötvözete a lápréti, láperdei, homokpusztai és karsztbokorerdei lepkefaunának. A gyűjtött fajok jegyzéke Rövidítések: B = Baj, fénycsapda, det: KOVÁCS L., T = Tata, saját adatok (a nappali lepkék kivétel nélkül Tatáról származnak, igy a T jelölést ott elhagytam)