S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/1. (Budapest, 1985)
(Coleoptera, Staphylinidae) - Annls. hist.-nat. Mus. natn. hung., 58: 293-298. - PUTHZ, V. (1972): Euaesthetus superlatus Pey., neu für Ungarn_ (Col., Staphylinidae) - Folia ent. hung. , 25: 291-295.SZÉKESSY, V. (1938 a): Die Staphyliniden des historischen Ungarn I. - Fragmenta Faunistica Hungarica, 1 (2-3): 37-42. - SZÉKESSY, V. (1938 b): Die Staphyliniden des historischen Ungarn II. Fragmenta Faunistica Hungarica, 1_ (4): 75-78. - SZÉKESSY, V. (1939 a): Die Staphyliniden des historischen Ungarn III. - Fragmenta Faunistica Hungarica, 2 (1): 1-4. - SZÉKESSY, V. (1939 b): Die Staphyliniden des historischen Ungarn IV. - Fragmenta Faunistica Hungarica, 2 (2): 17-20. SZÉKESSY, V. (1939 c): Die Staphyliniden des historischen Ungarn V. - Fragmenta Faunistica Hungarica, 2 (3): 33-36. - SZÉKESSY, V. (1939 d): Die Staphyliniden des historischen Ungarn VI. Fragmenta Faunistica Hungarica, 2 (4): 49-52. - SZÉKESSY, V. (1940): Die Staphyliniden Ungarns VII. - Fragmenta Faunistica Hungarica, 3 (3): 49-59. - SZÉKESSY, V. (1943): Die Staphyliniden Ungarns VIII. - Fragmenta Faunistica Hungarica, 6_ (3): 101-112. A Kárpát-medence, és hazánk egyik ritka boglárkalepkéje a Cupido osiris Meig. Európában kimondottan mediterrán faj, amely felhúzódik a magashegységek déli fekvésű, meleg oldalaiba. Elterjedési területe Spanyolország keleti részétől, az Alpokon át Kisázsiáig, majd a Krim-félszigetet érintve egészen az Altáj-hegységig húzódik. A Kárpát-medencében először Erdélyben akadtak rá; ABAFI-AIGNER a Dahlström-gyüjtemény nyomán szlovákiai előfordulását is emliti. A Kárpát-medence belső területeiről nincsen adata a második világháborút megelőző időkből. Magyarországon LIPTHAY Béla fedezte fel 1949-ben szécsényi populációját, amelyről már SZABÓ Richárd is ir 1956-ban megjelenő alapvető munkájában, a "Magyarország Lycaenidái"-ban. Később, a hetvenes évek elején megtalálták Vác mellett a Naszályon, ahol azóta több magyar lepkész gyűjtötte. 1984 tavaszán a Természettudományi Múzeum nappalilepke-gyüjteményét rendezve az Everes alcetas Hffmgg. anyagban egy him C. osirisre akadtam (Szőlőske, 1947.VII.31., leg. Reskovits). így tehát bővült a faj magyarországi elterjedésének köre. Mindhárom eddig ismert magyarországi élőhelye az Északi-Középhegység előterében van (Praematricum), meleg déli lejtőkön felhagyott szőlőkben és gyümölcsösökben, karsztbokorerdők peremén. Ezeken a helyeken számos ritka és érdekes Lycaenidae-fajjal él együtt (Strymonidia spini Den. et Schiff., S. pruni L., Everes decolorata Stgr., Jolana iolas O., Agrodiaetus admetus Esp.). Ugy tűnik, egyes években csak egy nemzedéke fejlődik ki, melynek súlypontja junius-julius fordulójára esik, mig a számára kedvezőbb években kétnemzedékes: májusban és júliusban repül, főként az emiitett hónapok végén. Erdélyben az ujabb kutatások során többhelyütt rábukkantak, s megállapíthatjuk, hogy a Mezőségben szélesen elterjedt (itt is lokális!) és areája kiterjed az Érchegység kaszálóira, ahol magam is gyűjtöttem. Mezőségi és érchegységi biotópjaiban más érdekes boglárkalepkékkel repül együtt (Philotes bavius hungarica Diósz., Plebejus pylaon sephyrus Friv., Lycaeides idas acreon F., Plebicula thersites Cant., Pl. amanda Schneider). Régi, szlovákiai adatai megbízhatatlanok, mivel DAHLSTRÖM Gyula gyűjteményéből származnak (adatait KOVÁCS Lajos sem vette fel faunisztikai munkáiba). 1971-ben viszont Andrej REIPRICH gyűjtötte Iglón (Spisská Nová Ves); előfordulásának valószínűleg ez a legészakibb pontja faunaterületünkön. Több olyan lepkefaj van, amely a Kárpát-medencében a Praematricumban és az erdélyi Mezőségben találja meg optimális életkörülményeit, vagy csak ott fordul elő (ilyen lepkefaj a Plebejus pylaon sephyrus Friv. is!). Ezek faunánk jellegzetes szinezőelemei, reliktumai. Ilyen lepke az osi ris is, melyet Magyarországon természetvédelmi törvény véd. ÁDÁM László, Budapest Folia ent. hung. 46 (1), 1985
