S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 45/1. (Budapest, 1984)

1969) csak 6 példányban került elő, korábban a Hortobágyon egy sem (MOLDOVÁNYI: 1977), a Micronecta meridionalis kis egyedszámban és csak 3 alkalommal fordult elő, szemben a szajoli halastavakban tapasztaltakkal (BAKONYI: 1979), és a Nepa cinerea nem az állandó vízből (3. helyszin), hanem az évente lecsapolt 1. helyszínről bukkant elő. Ugyancsak ellentmondásos e vizsgálatban az a tapasztalat, hogy a stabil környezetű, állandó vizű, dus növényzetű, magasabb átlaghőmérsékletű (20°C) 3. helyszin, a tulajdonképpeni víztározó, jóval szegényebbnek mutatkozott fajókban és egyedekben az instabil környezetű, időszakos vizű, gyér növényzetű, a hideg patakviz beömlése miatt l°C-kal hűvösebb 1. helyszínnél. Magasnak bizonyult a "klasszikus" ragadozók, a legvalószínűbb halivadék-károsltók (

Notonectafajok, Ranatra linearis

, Naucoris cimicoides) együttes előfordulása a mintákban. A szajoli halastavakban a BAKONYI által észlelt 4 %-kal szemben a Rakacatározóban 8 %-os lárvákkal is számolva 12 %-os e csoport részesedése. Nem hanyagolható el a N. cimicoides nagyfokú konstanciája sem. A CORIXIDAE-LÁRVÁK ES IMÁGÓK EGYEDSZÁMÁNAK 3. ábra. Corixida-1 árvák és imágók egyedszámának változásai A feldolgozás adataiból az is megállapítható, hogy az áttelelt egyedek példányszáma május végére fogyatkozik meg, miután befejezték szaporodásukat. Az ezt követő két hétben rohamosan nő az egyedszám, ezen belül különösen a lárvák mennyisége és százalékos előfordulása (3. ábra). Junius közepétől egészen őszig az egyedszám egyenletes, lassú csökkenést mutat, de ezen belül a lárvák százalékos részaránya az augusztus közepén tapasztalt hullámvölgyet követően a magasba szökik. Ennek oka a buvárpoloskák második nemzedékéhek megjelenése (BAKONYI: 1977). A Buvárpoloska imágók egyedszáma is nő augusztus elejétől szeptember elejéig, mialatt a többi poloskafaj imágóinak egyedszáma, mint egynemzedékü fajoké, csökken. A Sigara falleni és a S. striata imágóinál jól érzékelhető a második nemzedék megjelenése a mintákban. A him és a nőstény egyedek aránya a S. falleninél 1:1,23, a S. striatanál 1:1,1, a S. lateralisnál 1:1,3. A S. falleni nagyobb egyedszámu tavaszi (áttelelt) és nyárközép! mintáiban egyaránt 1:1,2 körüli értéket ad az ivararány, mig a nyár végi - ősz eleji alcsonyabb egyedszámu minták átlagában kb. 1:1,4, tehát a nőivarú egyedek javára mutat kisebb eltolódást. A vizlpoloskáknak a makroszervezetek százalékában kifejezett magas arányából a biocönózisok-