S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 44/2. (Budapest, 1983)

lálékláncokról. Ezeket a kutatásokat kellő számú hazai specialista és korszerű rendszertani müvek hiánya különösen nehézzé teszi. A nemzetközi eredmények fényében a Hymenoptera parazitákkal kapcsolatos cönológiai problémák vizsgálata - még olyan szük területen is, mint a levéltetvészo fürkészek - sokkal nagyobb ismeretanyagot követel, minthogy a teljesség igényével erre egymagam vállkozhatnék. Ennek az Írásnak a célja az, hogy tájékoztató, gyakorlati segédeszköz legyen mindazoknak a kezében, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek a hazánkban élő levéltetvészo fürkészekkel. A fajlista és a gazdaállatokra vonatkozó adatok összeállításánál a Természettudományi Múzeum gyűjteményét és saját megfigyeléseimet vettem figyelembe. Az Aphidiidae-család jellemzése Az európai Aphidiida faunáról az első átfogó mü MARSHALL (1896) nevéhez fűződik. A hazai entomológusok közül SZÉPLIGETI (1904) ismertetett először levéltetvészo fűrkészeket a Braconidae családba sorolva. A napjainkban is elfogadott rendszerezés MACKAUER (1961) javaslatára az önálló családnak tekintett Aphidiidae családot 4 alcsaládra (Ephedrinae, Prainae, Aclitinae, Aphidiinae), ezen belül az Aphidiinae alcsaládot 2 nemzetségre (Aphidiini, Trioxini) osztja (MACKAUER & P. STARY, 1967). A magyarországi faunáról az utolsó összefoglaló rendszertani mü a Fauna Hungáriáé sorozat 15. füzetében jelent meg (GYORFI & N.BAJÁRI, 1962). Ebben a szerzők 14 nemet és 57 fajt tárgyaltak. A levéltetvészo fürkészek (Aphidiidae) családja a hártyásszárnyuak (Hymenoptera) rendjén belül a fürkészalkatuak (Ichneumonoidea) családsorozatába tartozik. A család tagjaira jellemző, hogy csak egy visszafutó erük van. Ugyanakkor ismert teljesen redukált szárnyerezetü, sőt szárnyatlan Aphidiida faj (Diaeretellus ephippium Hal. 9 ) is. Az első potrohszelvényeik között rugalmas hártya feszül, igy potrohúkat a tor alá tudják hajlítani. Apró termetű 2-7 mm-es fürkészdarazsak.Jól jellemezhetők a szárnyerezetük, az áltorszelvény rajzolata, az első potrohszel vény alakja és a nőstények ivarszervének alakja alapján. A nemek elkülönítése lehetséges még a paraziták első stádiumu lárvája alapján is. Ezen kivül egyes nemek, sőt egyes fajok meghatározásánál jól felhasználhatók a már üres levéltetü múmiák, amennyiben ismert a tápnövény és a gazdaállat. Ebben az esetben a múmiák szine, alakja és a röplyuk helyzete adhat kellő támpontot a parazita meghatározásához (STARY, 1974b). Az Aphidiidae család minden tagja endoparazita és lárva állapotban kizárólag levéltetvekben vagy kéregtetvekben él. Annak ellenére, hogy nem ritkán multi-, és szuperparazitizmus is megfigyelhető, egy gazdaállatból mindig csak egy Aphidiida parazita fejlődik ki. A lárvafejlődés ideje 8-10 naptól néhány hétig tart a hőmérséklettől és a gazdaállat nagyságától függően. Ideális körülmények között a teljes kifejlődési idő 10-12 nap. Ily módon egyes fajok esetében egy vegetációs időszak alatt 20 vagy ennél több nemzedék is kifejlődhet. Az imágók élettartama sok tényezőtől függ (táplélék, gazdaállat, hőmérséklet, páratartalom), de átlagos körülmények között 2-3 hétnél nem több. A bábozódás a gazdaállat testén belül vagy az elpusztult gazdaállat hasoldalához tapadó külön kokonban történik. A Protaphidius wissmannii Ratz, esetében a kokon olykor teljesen elkülönül a gazdaállattól. A nőstények közvetlenül a kibúvás után már képesek a parazitálásra. A család tagjainál a parthenogenezis sem ritka jelenség, azonban a legtöbb faj ilyen esetben csak himnemü utódokat produkál. A nemek aránya a vegetációs idő alatt nem állandó. A himek száma nagyobb a tavaszi és a koranyári hónapokban, mint a nőstényeké (MACKAUER & STARY, 1967). Az Aphidiidae család fajai megtalálhatók minden szárazföldi állatföldrajzi régióban, ahol a lárvafejlődésükhöz szükséges levél- és kéregtetvek is megélnek. A legnagyobb egyedsürüségben és fajszámban a Holarcticum keleti zónájában találhatók (STARY, 1970). A jelenlegi ismeretek szerint a világon a családból 35 nem, 7 alnem, 279 faj és 5 alfaj él (MACKAUER & STARY, 1967; STARY 1974a), nem számítva a taxonómiailag egyértelműen még nem tisztázott nemeket és fajokat. A 35 nemből Magyarországon eddig 19 kimutatott, további 3 előfordulása pedig várható. A hazánkban élő Aphidiidae fajok száma eddig 82. Ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki dr.PAPP JENOnek a Természettudományi Múzeum Állattára tudományos főmunkatársának, amiért munkámhoz rendelkezésemre bocsátotta a Múzeum gyűjteményét és gazdag szakirodalmát. A Magyarországon élő Aphidiidae fajok A magyarországi Aphidiidae fauna felmérése alapján fajlistát állítottam össze, ebben a következő jelöléseket használom: U = magyarországi előfordulása valószínű, 1978-ig még nem kimutatott