S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)
Folia ent. hung. XLIII. 1. 1982 Adatok Mátraszentistván és környéke molylepkefaunájához (Lepidoptera) * Data to the microlepidoptera fauna of Mátraszentistván and its surroundings (Lepidoptera) Az utóbbi évtizedben az Északi-Középhegység több pontján gyűjtöttem, igy a Zempléni hegységben, a Bükkben és a Börzsönyben. A Mátrában 1977-ben jártam először, Mátraszentistvánon, s azóta rendszeresen járok ide gyűjteni. A falu a Hutahelyi-patak völgyében helyezkedik el. A K-Ny irányú völgy mindkét oldalon meredek hegyoldalban folytatódik. A falu határánál a patakban nagy foltban Petasites hybridus található. A Salix caprea bozótok között néhány idősebb égerfa nőtt ki. A patak mindkét oldalán szintben a Petasiteses fölött, elhagyott almakertek húzódnak. A jobb oldali almakertektől felfelé haladva egy telepitett rezgőnyáras van. Fölötte tölgyes hatol a gerincig, azon tul a hegy északi oldalán idős bükkös. Igen sok lucfenyő található az üdülők kertjében. Ágasvár felé haladva a falu szélétől a gerinc hosszanti platójáig kősáncokkal elválasztott kaszálók sora húzódik és egy tölgygyei kevert gyertyános erdő zárja le azokat. A parcellákon májusban szép számmal virit a Thalictrum aquilegifollum. A kőrakásokból kökény és galagonya nő ki. A lejtő fekvése olyan, hogy reggeltől estig süt rá a nap. Ugy találtam, hogy jóval melegebb, mint a környék bármelyik pontja. Szemben, a patak bal partján a falu határától kezdődően a Nárád oldal - egy hatalmas irtás -, melyen valamikor bükkös volt, többek között erre utal, hogy még ma is szép számmal nő a réten a Scrophularia nodosa. Az egész területet Carlina acaulis borítja. Hideg hegyi rét, tőle szintben feljebb a gerincig, ill. Mátraszentlászlőig szilesgyertyános húzódik. Fellelhető még néhány öreg nyirfa, gazdag sarj haj fásokkal. A vizsgált területen ezideig összesen 292 molylepkefajt sikerült gyűjteni. A nappali gyűjtéseket az előzőekben leirt területeken végeztem. A kora reggeli és a szürkületi időszakban előszeretettel használtam a kopogtatásos módszert. Lényege, hogy a kiválasztott tápnövény, pl. nyir, olyan példányát szemelem kl, amelynek törzse 20-30 cm átmérőjű, ezt több erőteljes rúgással döngettem meg, majd a róla elszálló lepkéket hálóval fogom meg. A lepkék egy része felfelé száll és a koronában elül, másik része felszáll és újból visszaül a törzsre és egy harmadik része a környező alacsony tereptárgyakra ül. Abban az esetben, ha a ki-választott tápnövény törzBe olyan vastag, hogy döngetéssel nem lehet eredményt elérni, ugy az alsó ágak végét megragadva megrázom azokat és igy az előbbihez hasonló eredmény érhető, el. Főleg olyan fajokat lehet igy gyűjteni nagyobb mennyiségben, amelyek fényre nem, vagy alig repülnek. Az éjjeli gyűjtéseket először a patak jobb partján, attól mintegy ötven méterre szintben magasabban álló ház tornácán végeztem. Rendszerint 125 W-os Hg-lámpát alkalmaztam. A lámpa fénye az udvar körül félkaréjban ültetett lucfenyők között csak keskeny pasztákban szűrődött a patak felé, szabadon csak hegyes szögben az ég felé. A második gyűjtőhelyet jóval melegebb helyen, az ágasvári ut mellett, a falu utolsó háza garázsbejáratánál találtam meg. Kizárólag 160 W-os Hmli izzót használtam itt. A lámpa fénye szabadon világított a környező mozaikrétekre és a szemben lévő Nárád oldal felé. Gyakran felkerestem a közvilágítás lámpáit. A KIOSZ üdülő külső világitótesteinek buráiból a belerepült lepkéket rendszeresen megnéztem. Törekedtem arra, hogy a vegetációs idő lehetőleg minden szakában gyűjtéseket végezzek, igy a koratavaszi és a későőszi Időszakban is. A Magyar Rovartani Társaság 1981. évi pályázatán 2. dijat nyert munka.