S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)

Folia ent. hung. XLIII. 1. 1982 Adatok Mátraszentistván és környéke molylepkefaunájához (Lepidoptera) * Data to the microlepidoptera fauna of Mátraszentistván and its surroundings (Lepidoptera) Az utóbbi évtizedben az Északi-Középhegység több pontján gyűjtöttem, igy a Zempléni hegy­ségben, a Bükkben és a Börzsönyben. A Mátrában 1977-ben jártam először, Mátraszentistvánon, s azóta rendszeresen járok ide gyűjteni. A falu a Hutahelyi-patak völgyében helyezkedik el. A K-Ny irányú völgy mindkét oldalon meredek hegyoldalban folytatódik. A falu határánál a patakban nagy foltban Petasites hybridus ta­lálható. A Salix caprea bozótok között néhány idősebb égerfa nőtt ki. A patak mindkét oldalán szintben a Petasiteses fölött, elhagyott almakertek húzódnak. A jobb oldali almakertektől felfelé haladva egy telepitett rezgőnyáras van. Fölötte tölgyes hatol a gerincig, azon tul a hegy északi oldalán idős bükkös. Igen sok lucfenyő található az üdülők kertjében. Ágasvár felé haladva a falu szélétől a gerinc hosszanti platójáig kősáncokkal elválasztott kaszálók sora húzódik és egy tölgy­gyei kevert gyertyános erdő zárja le azokat. A parcellákon májusban szép számmal virit a Thalic­trum aquilegifollum. A kőrakásokból kökény és galagonya nő ki. A lejtő fekvése olyan, hogy reg­geltől estig süt rá a nap. Ugy találtam, hogy jóval melegebb, mint a környék bármelyik pontja. Szemben, a patak bal partján a falu határától kezdődően a Nárád oldal - egy hatalmas irtás -, melyen valamikor bükkös volt, többek között erre utal, hogy még ma is szép számmal nő a réten a Scrophularia nodosa. Az egész területet Carlina acaulis borítja. Hideg hegyi rét, tőle szintben feljebb a gerincig, ill. Mátraszentlászlőig szilesgyertyános húzódik. Fellelhető még néhány öreg nyirfa, gazdag sarj haj fásokkal. A vizsgált területen ezideig összesen 292 molylepkefajt sikerült gyűjteni. A nappali gyűjté­seket az előzőekben leirt területeken végeztem. A kora reggeli és a szürkületi időszakban elő­szeretettel használtam a kopogtatásos módszert. Lényege, hogy a kiválasztott tápnövény, pl. nyir, olyan példányát szemelem kl, amelynek törzse 20-30 cm átmérőjű, ezt több erőteljes rúgással döngettem meg, majd a róla elszálló lepkéket hálóval fogom meg. A lepkék egy része felfelé száll és a koronában elül, másik része felszáll és újból visszaül a törzsre és egy harma­dik része a környező alacsony tereptárgyakra ül. Abban az esetben, ha a ki-választott tápnövény törzBe olyan vastag, hogy döngetéssel nem lehet eredményt elérni, ugy az alsó ágak végét meg­ragadva megrázom azokat és igy az előbbihez hasonló eredmény érhető, el. Főleg olyan fajokat lehet igy gyűjteni nagyobb mennyiségben, amelyek fényre nem, vagy alig repülnek. Az éjjeli gyűjtéseket először a patak jobb partján, attól mintegy ötven méterre szintben magasabban álló ház tornácán végeztem. Rendszerint 125 W-os Hg-lámpát alkalmaztam. A lámpa fénye az udvar körül félkaréjban ültetett lucfenyők között csak keskeny pasztákban szűrődött a pa­tak felé, szabadon csak hegyes szögben az ég felé. A második gyűjtőhelyet jóval melegebb helyen, az ágasvári ut mellett, a falu utolsó háza garázsbejáratánál találtam meg. Kizárólag 160 W-os Hmli izzót használtam itt. A lámpa fénye szabadon világított a környező mozaikrétekre és a szemben lévő Nárád oldal felé. Gyakran fel­kerestem a közvilágítás lámpáit. A KIOSZ üdülő külső világitótesteinek buráiból a belerepült lep­kéket rendszeresen megnéztem. Törekedtem arra, hogy a vegetációs idő lehetőleg minden szakában gyűjtéseket végezzek, igy a koratavaszi és a későőszi Időszakban is. A Magyar Rovartani Társaság 1981. évi pályázatán 2. dijat nyert munka.

Next

/
Thumbnails
Contents