S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)

Folia ent. hung. XLIII. 1. 1982 Adatok a Mátyás-hegy molylepkefaunájához (Lepidoptera) Data to the microlepidoptera fauna of the Mátyás-hegy in Budapest (Lepidoptera) A Mátyás-hegy a Budai-hegység Duna felé húzódó legszélső tagja. Gallérszerüen kertes házakkal körbeépített hegy. Két hatalmas kőfejtő van rajta, az egyik a hegy keleti oldalán található, mely Óbudára néz, a másik a déli oldalon a Mátyás-barlang kőfejtője. A Pálvölgyi kőfejtőt is a terület egységéhez tartozónak tekintem, függetlenül attól, hogy egy mesterséges határral - a Szépvölgyi úttal - elválasztható a hegytől. 1968 óta gyűjtök ezen a területen nagylepkéket. Eleinte a Pálvölgyi étterem. Barlang eszpresszó és az Erdei-lak vendéglő fényein, később külön fényforrással, egy 125 W-os Hgl-val. Több ponton gyűjtöttem fénnyel, igy az északi oldalon a platón, a déli oldalon stb. Igen sok nappali gyűjtést és kevés hernyónevelést is végeztem. A hegy növénytakarójára jellemző a telepitett fekete és erdei fenyő, mely közel a felét boritja. Megtalálhatók rajta a molyhos tölgyek idősebb példányai, a virágos kőris, a mezei sell, valamint a tisztások szélén a kökény és galagonya együttesek. A hegy teteje laposan szétterülő plató, melyen Igen sok törpe nőszirom terem és az erdő szélén körben Dictamnus albusok lelhetők fel. A feltehetően eredeti sziklagyep - csak összezsugorodott foltokban található - a jellemző, de Igen gyér egyedszámokkal. Utalok a ChersotiB multangula, a Ch. fimbriola és a Cucullia xeranthemi előfordulására. 1973 óta gyűjtök molylepkéket a hegyen. Főleg nappal végzett gyűjtések alkalmával a bokrokról, fákról, fűből felzavarható lepkéket fogtam meg. Jelenleg 480 nagylepke és 418 molylepke fajt ismerek a Mátyás-hegyről. A viszonylag nagyszámú megfogott molylepke között van néhány érdekes faj, amely külön figyelmet érdemel. Elsőnek emlitem a Korscheltellus lupulinus L. keleti gyökérrágó lepkét. A délutáni órákban a talaj Fölött kb 20-25 cm-re zegzugosán repül. Eddig csak nőstényeket sikerült fognom, melyeknek nehézkes, lomha repülésük van. Néha levágnak a fűbe, ahol nehéz megtalálni őket. A platón gyűjtöttem a példányokat, mivel itt van a legnagyobb összefüggő sik füves rész. Megemlítem még, hogy egy nőstényt ugy sikerült gyüjtenem, hogy a vergődését hallottam meg és a hang odavezetett egy Dictamnus albus tövéhez, ahol csapkodott. Sajnos, nem tudtam megállapítani, hogy petézett-e. A hernyója valószínűleg polifág és egy érdekes uj növényr nyel bővülhetett volna a tápnövényeinek sora. Magyarországon eddig csak Budapest környékéről volt ismert, megjegyzendő azonban, hogy az elmúlt években előkerült Balatonfüred Koloskavölgyből, a Gerecséből és a Bükkből néhány példány. Az Oinophila v-flavum Haw, dugómolyt azért emlitem, mert a TTM gyűjteményében egy példányt találtam. Pincékben tenyésző gombákon él a hernyója. Budapesten gyűjtötték. A Pennisetia (Bembecia) hylaeiformis Lasp. málnagubacsszitkárból a TTM gyűjteményében egy példány lelhető fel. A lepkét nappal gyűjtöttem. Az Irodalom által kétesnek itélt budapesti példányokat hitelesnek kell elfogadnunk az általam Mátyás hegyen gyűjtött példány alapján. A Pancalia leeuwenhoeckella L. feketecsápu ibolyamolyt a platón gyűjtöttem. A gyönyörű aranybarna csillogó molyok a kökényleveleken ültek. A délutáni napfény ráesett a szárnyukra s igy könnyűszerrel észre lehetett venni őket. Hazánkban mindenütt előfordul, de sehol sem tömegesen. A Heinemannia festivella Den. et Schiff, aranyvessző tündérmolyt a Mátyás-barlang kőfejtőjében végzett lámpázás alkalmával gyűjtöttem. Tápnövénye a Solidago virga-aurea. A Középhegységből iBmert faj. w • * A Magyar Rovartani Társaság 1980. évi pályázatán 2. dijat nyert pályázat.