S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)

majd teljesen megszűntek. Nagyobbmérvü elszaporodásuknak viszont most már az emberi tevékenység a gátja. Ezen okokra vezethető vissza az Euxoa segnilis B

sd.. E, epixantheia Kov., Cucullia balsa- mitae Bsd., C. argentea Hufn., C. thapsiphaga Tr., Ochropleura praecox L., Derthisa trimacula Den. et Schiff., Conisania leiner

i Frr., Hadena irregularis Hufn., Hadena compta Den. et Schiff., Epimecia ustula Frr.

, Porphyrinia noctualis Hbn., Chelis maculosa Esp. fajok kevés megfigyelt példányszáma. A homokterület fiatalságát támasztja alá az igen kevés és elszórtan található borókabokor is. Nem véletlen tehát, hogy a Thera juniperata L., Eupithecia sobrinata Hbn. még a fentebb felsorolt fajoknál is ritkábbak. A homoki erdősávok létesitése fenyőfák ültetésével is járt. A fenyérekre jellemző boreális montán, pseudomontan "Heide" fajok (UHERKOVICH: 1980) tehát kétséget kizáróan adventiv elemek; Bupalus piniarius L., Hylaea prosapiaria L., Semiothisa liturata Cl., Thera variata Den.et Schiff., T. obeliscata Hbn., Panolis flammea Den. et Schiff., Hyloicus pinastri L. és eléggé ritkák. 5. ) A Mátra-hegység viszonylagos közelsége olykor montán fajok megjelenését teszi lehetővé. Ezek közé tartozik az Enargia paleacea Esp. (1975.VII.14.), a 4. gyűjtőhelyen; hazai elterjedését a 3, ábra szemlélteti; a Chrysaspidia bractea Den. et Schiff. (1973. V. 16. ), nappal, a 2. gyűjtőhelynél zavartam fel a fűből, és 1979.VII.21-én fogtam lámpán és a Chloroclysta citrata L. (1979. Vin.6.) a 4. gyűjtőhelynél jutott kézre. Külön figyelmet érdemel az 1980-as év! Több, általában montán eltérjedésünek ismert fajt fogtam gyűjtőhelyeimen, mint a megelőző években együttesen. Pl. Alcls repandata L. (1980.VI.25. és 29.), Anaplectoides praslna Den. et Schiff. (1980.VHI.3.), Diarsia brunnea F. (1980.VLI.30). E fajnak recens terjedését figyelték meg az utóbbi években. Egyébként az Alföldről, a Nyírségből (VARGA, 1964) és Debrecenből (VARGA, 1957) vannak adataink. A Chersotis rectangula Den. et Schiff., a még hegyvidékeinken is ritka fajnak 1980.IX.9-én fogtam egy kopott példányát az 1. gyűjtőhelyen. A szokatlanul hűvös, csapadékos nyár esetleg egyes montán fajok imágóira oly mértékben zavarólag hathatott, hogy élőhelyeiktől sokszor igen messze elkóborolva bukkantak fel. 6. ) A faunaelemzés utolsó csoportját azok a fajok képviselik, melyek az un. vándorlepkék körébe tartoznak. Az olyan - részben euryök - fajokat, mint az Autographa gamma L.. Macdun noughia confusa Strh, Heliothls viriplaca Hufn. H. scutosa Den. et Schiff., Mythimna vitellina Habn., Scotia ipsilon Hufn., továbbá a helyi fejlődésű őszi nemzedék révén nem ritka (

Herse convulvuli L., meg sem fogom. Viszont a ritkább vándoroknak néhány példányát fogtam eddig. Nycte- rosea obstipata F. - 1977 óta minden év második felében l-l példányát gyűjtöttem. Peridroma saucia Hbn. - 1977.VII.26. és IX.19. Acheronthia atropos L. - 1974.IX.1. és 1979.VIII. 13. Celerio lineata llvornlca Esp. - 1973.VII.21., 1975. V.30. és 1977. VII. 7. A ritkább "Sybilla" areáju fajokat itt sorolom fel: Cyclophora orbicularia Hbn. - 1980.VII. 17. Eilicrinia trinotata Metz. - 1977.vn.28. és 1979.VII.14. Aplasta ononaria Fuessly - 1974.VI. 23. Porphyrinia parva H

bn. - 1980.VII.14. (2 példány. Photodes minima Haw. - 1978.VII.3. és 1979.VI.26. Eriopus juventina Cl. - 1979.VIII. 14. ProserpinuB proserpina L. - 1979.V.18. leg. Fedor József, 1980.VI.13. leg. Buschmann Ferenc. A terjeszkedők közül kl kell emelnem a Lygris mellinata F.-t, amelynek a Kárpát-medencébe történt behatolása óta igen gyors a térhódítása! Hazai előfordulását először KOVÁCS L. (1971) elemzi, ujabb adatait UHERKOVICH (1978) publikálta. Csupán a Tiszától D-Dk-re eső részen nem került elő. 1979-ben megjelent a gyűjtőterületemen is. Azóta már több példányát sikerült fognom. Elsősorban a homokon adottak a feltételek a megtelepedéséhez. A főbb faunacsoportok e területrészenkénti és komponensenkénti elemzése szerint a helyi fauna igen heterogén. Ez részint a Zagyva-medence földrajzi elhelyezkedéséből, felszínének és vegetációinak sajátos kialakulási körülményeiből ered. Az É.-Alföld eme nyugati részének az ősi löszgyepek szinte teljes eltűnésével szórványossá vált löszpusztai-lejtősztyeppi fajok (pl. Ogygia signifera Den. et Schiff.) helyét elfoglaló, de egyébként valószínűleg őshonos aralo-kaspi szikespusztai, (pl. Hyssia porosa kenderesiensis Kov.) és homokhoz, főként mikroklimatikusan ragaszkodó pontusi-psammophil (pl. Epimecia ustula Frr.) fajok mellett - elsősorban gyakoriság tekintetében - legjellegzetesebb komponensei az euro-szibiriai, főleg nedves élőhelyeket igénylő (arundiphil, hygrophil, nyir-füz-égerlápi) fajokból összetevődő lepkeállomány szerint, a térség a Tisio-Crisicumi faunatartományhoz tartozik. •1 fi 3