S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)

Az egyes elterjedési alaptípusokon belüli komponensek közti különbségek megvonására az esetek többségében egyedül végzett, de meglehetősen gyakori gyűjtéseim és megfigyeléseim nyújtanak alapot. Fénycsapda működtetésére nem volt lehetőségem, igy kvalitatív és kvantitativ felméréseket nem végezhettem. Az eddig előkerült fajok faunaképéből azonnal kitűnik, hogy az elsősorban az euro-szibériai alaptípusú komponensekből áll, számos nyugat-palaearktikus, pontusi, pontomediterrán és mediterrán elemet is magába foglalva. A boreális fajok száma (példányban is) kevés, majdhogynem elenyésző, de ezek egyébként Is adventiv elemek (pl. Bupalus piniarius L.). Ezek a homoki fenyőtelepitésekkel (Picea abies, Pinus silvestrls erdősávok) ma már országszerte elterjedtek. A faunából szinte csak az eurázsiai-alpin és szubmediterrán molyhostölgyes elemek hiányoznak. (Egyetlen kivétel: Spudaea ruticilla Esp., 1979.IV.3-án az 1. gyűjtőhelyről. Valószínűleg a gödöllői dombvidék tölgyeseiből jutott el idáig.) A kulturterületekre - különösen alföldi viszonylatban - jellemző közönséges euro-szibiriai és nyugat-palaearktikus euryök fajok mellett, döntően a nedvesebb élőhelyeket előnyben részesítő elemek vannak túlsúlyban. Nyilvánvaló, hogy az egykori Zagyva-birodalom megszűntét követően (a másodlagos szikesedési folyamatokkal párhuzamosan) egyre nagyobbá vált a kultúra uralma. Tehát lényeges különbségek, mely a faunát döntően megváltoztatta volna, nem alakultak ki. Mindezen tényezők együttes figyelembevételével kell területrészenként megvizsgálni a terület nagylepkefaunáj át. a/ Mindazon (elsősorban a Phragmitetea és Arrhenateretea asszociációkhoz tartozó) arundiphil, hygrophil, altoherbosa, mesophil, nyir-füz-égerláp euro-szibiriai és "Sybilla" areatipusu fajok, melyek az alapfauna túlnyomó többségét képviselik. b/ A különböző (részben nemorális, pszeudomontán) lombfogyasztó fajok, amelyeknek az előzőekkel"közös tulaj dons ága" általában a nedvességigényesség. c/ A szubmediterrán lejtő- és löszsztyepp fajok, az aralo-kaspi (turáni) fajokkal együtt. d/ A jobbára pontusi-psammophil homoki fajok, az e területrészről eddig előkerült boreális elemekkel. e/ A területen megnyilvánuló matricumi hatások, f/ Egyéb, vándor és terjeszkedő elemek. 1.) A feltöltődési eredetű társulások (arundiphil faunakomponens) jellegzetes fajai széles skálát képviselnek. A terület legősibb elemei közé tartoznak, amihez az óholocéni süllyedéseket követő újbóli fejlődésfolyamatok megfelelő és egészen a közelmúltig bő életteret biztosítottak. Ma sem ritkák, a Zagyva-menti 1-4. gyűjtőhelyeken gyakoriak. A N onagri a typhae Thnbg., Rhizedra lutosa Hbn., Archanara geminipuncta Haw., A. cannae O., A. sparganii Esp., Sedina büttner

i Her., Chilodes maritima Tausch.. Helotropha leucostigma Hbn.. Apamea ophiogramma Esp., Scopula corrivalaria Krtschm. fajok évenkénti repülési időszakaszaikban általában egyenletes példányszámban mozognak. A nedvességigényes fajok másik nagy csoportját a hygrophil elemek alkotják. A régi mocsarak nyomait a mélyedések és rétmaradványok s a Zagyva-menti vegetációk őrzik. Igy a fajok szélesebb elterjedtségi körűek, általában minden gyűjtőhelyemen gyakoriaknak mondhatók. Még a homokon is előfordulnak. (6-7. gyűjtőhelyek), ahová éjjeli kószálásaik alkalmával jutnak el. Némelyek, mint a Scopula immutata L., Lithostege griseata Den, et Schiff., Diarsia rubi View, egyedszáma jóval meg is haladja az előző csoportéit. De egyébként is ez a legnépesebb komponens, ami bizonyítja a terület egykori nagykiterjedésű mocsári alapjellegét; Hydraecia micacea Esp., Simyra albovenosa Goeze, Eustrotia uncula Cl., Meliana fla

mmen Curt., Mythimna stra- minea Tr., M. pudorina Den, et Schiff., Orthonama vittata Bkh. Ritkaságszámba inkább csak a Sterrha emarginata L. vagy a Mythimna impura Hbn. megy. Érdekessége a területnek az un. magaskórós (altoherbosa) társulások viszonylagos faji gazdagsága. Ezek inkább a montán régiókban elterjedtebbek és gyakoribbak. Jól érzékeltetik a középhegységekkel határos alföldi peremterületek szoros kapcsolatát és a helyi fauna szines összetételét, változatosságát. A Cucullia verbasci L., C. scrophulariae Den. et Schiff., Mythimna obsoleta Hbn., M. coniger a Den, et Schiff., M. ferrago F., Calpe thalictri Bkh. rendszeres, többpéldányos fogásaik azt látszanak alátámasztani, hogy elsősorban a Ny-DNy-i homok-kötött talaj határának (1. gyűjtőhely környékén) térségében tenyésznek. (A kérdés viszont még nyitott a Cucullia lactucae Den. et Schiff., Xanthorrhoe biriviata Bkh. esetében.) A mesophil társulások elemek mind faj-, mind példányszámban elmaradnak attól, amit a terület mint élőhely lehetővé tesz a számukra. Mindössze a Diacrisia sannio L. számit kivételnek, de gyakorinak ez sem mondható. Ám az alábbi fajok országos viszonylatban is ritkáknak számi-