S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)

Az igen gyenge domborzati tagoltságú, alacsony sikság mindössze 87-95 méterre van a tengerszint fölött, lösztakarta peremei valamivel 100 m fölé emelkednek. Az évi középhőmérséklet 9-10 C°, a napfényes órák száma megközelitőleg 2000. Csapadékban a terület nem bővelkedik, de évi átlaga nemivel több, mint az össz-alföldi, 550-600 mm, nyáreleji maximummal. Leggyakoribb szélirányok: ÉNy és DNy. A Zagyva-medence fővárosa, Jászberény, hozzávetőlegesen a medence közepén fekszik. Az egyes biotópok vegetációja és befolyásuk a nagy lepkefaun ára A terület növény- és állatvilága alföldi jellegű. Florisztikailag az Eupannonicum tartomány Crisicum járásába sorolt, a homokos déli részen részben már praematricumi elemekkel is tarkított terület eredeti állapotában változatos erdős-sztyepp volt, az ártéri részeken ligeterdőkkel elegyes (Querceto-ulmetum, Festuco-quercetum és Populeti-salicetum) intrazonális lápi-mocsári és sziki vegetációval. Leginkább még a sziki társulások maradtak meg (Festuco-pseudovinae artemisiosum és achilleosum: Borsóhalma térségében pl. 5. gyűjtőhely). A nagy szabályozást-lecsapolást megelőző, illetve azt követő időszakban már csak három eleme volt a tájnak. A tamariskás száraz, terméketlen homok, a szikes puszta és a vizenyős rétek. Később a homokon elsősorban akácot (pl. 7. gyűjtőhely), másutt nyárfaféléket telepitettek. Egyéb fafélék elsősorban a Zagyva mentén találhatók (az 1. gyűjtőhely környéki, a természetes állapotot leginkább őrző) galériás részeket, kisebb ligeteket alkotva. Nemoralis (zárt lomberdei) társulás tehát nincs a kutatási területemen, hacsak a homoki, telepitett erdősávokat nem tekintem azoknak. Ezek fontosak akkor, ha az ősi erdős-sztyepp korszakban elterjedt fajoknak menedékhelyet nyújtanak (pl. Polia bombycina Hufn.). A helytörténeti irodalomban emiitett ártéri tölgyeseknek (FODOR: 1942, KOMÁROMY; 1973) ma már nyoma sincs. Viszont a quercetális faunaelemek helyi képviselőinek rendszeres jelenléte bizonyítja a tölgyek egykori gyakoriságát, számos szubmediterrán, szubkontinentális faj révén (pl. Hoplitis milhauseri F., Spatalia argentina Den, et Schiff., Minucia lunaris Den, et Schiff., egyes Cyclophora fajok). Mint a térképmellékleten (1. ábra) látható, a gyűjtőterület nagyobbik hányadát a kötött talajok foglalják el, melyek szinte egészükben (időszakosan vagy állandó jelleggel) a Zagyva uralma alatt állottak. Ez a vegetációkban szinte mindenütt nyomon következő. A feltöltődési eredetű arundiphil és a hozzá szorosan kapcsolódó higrophyl társulások (Phragmitetea és Arrhenateretea asszociációk) meglehetősen szétszakadoztak. Az ármentesitések után - a másodlagos szikesedésekkel együtt - kiterjedtek a száraz fátlan térszinek (főként az északi térségben). Teret nyertek az egyébként ősi aralo-kaspi (turáni) és mesophil társulások. Velük nőtt az állattartás, mig ma a szántók dominálnak. Ezért a mai, főbb vegetációk vázolása is csupán területrészenként lehetséges. A felszini talajtakaró különbségeiből eredően a terület vegetációja négy fő részre osztható; ez a botanikai változatosság ad magyarázatot arra is, hogy igen sok és meglehetősen eltérő ökológiai igényű lepkefaj került eddig elő. 1. / Legnagyobb a mezőgazdaságilag hasznosított, mintegy 3/4 részt kitevő kulturterület, homokon és kötött talajon egyaránt. Faunisztikai szempontból mindössze annyi a jelentősége, hogy a kártevő fajokat is "megtermeli", nem kevés egyedszámban. 2. / Az egykori vizenyős, szikes rétek ma szántóföldek; jelentősebb szikes rétterület csupán a Borsóhalma-Négyszállás térségben maradt meg (5. gyűjtőhely környéke), most bírkalegelő. Ez Festuco-pseudovinae artemisiosum és achilleosum alapon Gramineae, Cyperaceae és Agropyron fajokkal keveredett gyep. Egyes Ranunculus, Trifolium, Imola, Aster és Compositae fajoktól tarkálló, itt-ott a Matricaria chamomilla tömegeivel boritva igen változatos. Mélyebb részein Equisetum arvense, Carex elata, sőt, csenevész nád bizonyitja egykori mocsári alapjellegét. Ezek a néhány évtizeddel ezelőtt még jelentősebb, de ma már csak maradványrétek remélhetőleg még hosszú ideig biztosítják az egyelőre nem ritka Discestra dianthi Tausch., Cucullia chamomillae Den. et Schiff, és egyéb turano-eremiai elemek létét. 3. / A müveit területek között fennmaradt egykori arundiphil-hygrophil társulások apró mozaikdarabkáinak külön-külön jellemzése felesleges lenne. Vitathatatlanul fontos szerepük van a helyi faunában, de szigetszerüségük miatt kevésbé jelentősek. Ezek a formációk már csak a vasútvonaltól nyugatra eső (pl. 1. gyüjtőhelyi) gátnélküli folyószakasz ártereire jellemzők. Itt a parti gyékényes nádast Iris pseudacorussal megtűzdelt magassásos (Carex elata, vulpina, stb., Phragmitetea asszociációhoz tartozó) növényzet, az ártéren Ranunculus, Trifolium, Vicia, Achillea,